Gandhi bapó

.Mahatma Gandhi, az indiai nemzet atyja
.(1869- 1948)

Ez a név valahonnan ismerős, ja: Kisvárda! Ez nem az a Kisvárda, ami a magyar-román határnál van, de ez is eléggé kicsi, poros, és bűzös a sok kipufogó gáztól. Wardha. Tulajdonképpen India szívében található. Az északról délre, és nyugatról keletre haladó vonatok itt keresztezik egymást. Itt töltötte Mahatma Gandhi az utolsó tíz évét, ha erre jártok keressétek fel a "Gandhi kuti"-t, a Gandhi ashramot! Itt minden úgy van megőrizve, ahogy annak idején Gandhi bácsi használta. A kuti, hindi kifejezést úgy memorizáltam magamnak, hogy az általunk Erdélyben használt, kutia kifejezéssel hoztam összefüggésbe, ami kisebb dobozt jelent, pl: gyufás kutia (skatulya); a hindi "kuti" szó kisebb házat, házikót jelent.

Gandhi! Gandhi! Hogy imádlak! Rossz időben érkeztem, mert nem talállak itt! Most épp merre jársz? Biztos a kecskéidet legelted a határban, vizet keresel, hogy megitasd őket, de ki vannak apadva a források, és sokáig oda vagy, nem jössz, pedig annyira várlak! Ha tudnád, milyen messziről utaztam idáig, és mennyit vártam erre az útra éveken keresztül, csakhogy láthassalak! Itt vagyok a szobádban, ahol pihenni szoktál! Kellemesen hűvös van itt, bent, pedig odakint tombol a hőség! Agyagból vannak a falak, tehéntrágyás sárral betapasztva, a falak fölső részénél, a tető alatt szellősen, szabadon hagyva. A tető náddal, vagy ehhez hasonló összefűzött növénysövénnyel, illetve zsúpfedélre emlékeztető borítással fedve, milyen jól tartják a hideget! Lepihenek a földre, ahol feküdtél, amíg megjössz, mert fáradt vagyok. Itt a szemüveged, itthon felejtetted, s a papucsodat is, a vastag talpú fapapucsot, amilyent a szentek hordnak! Vigyázz, nehogy a tövisek megszúrják a lábad, vagy üvegszilánk? Utánad viszem, nehogy bajod essék, a kecskék kolompját biztos meghallom, rád találok, merre legeltetsz!
Körbevezetnek a házban, mutatják a fürdőszobádat, a masszázs ágyat, jobban mondva: deszkát, a szobát, ahol dolgozol, és a telefon fülkét, ahonnan messzi-messzi országokba telefonálsz. Én is hívtalak, de nem vetted fel, biztosan kígyókat gyűjtögettél, mert itt vannak a fadobozok, ahol neveled őket, aztán visszaengeded a vadonba, nehogy az emberek bántsák őket.
Olvasom az:
'Eleven vows as a basis of the Ashram Life' - 11 szabály az ashram lakóinak:

1.Truth (szanszkritul, Satya)- Igazmondás (ez a többiekre is ráférne!)

2.Non-violence (Ahimsa)- Nemártás

3.Chastity (Brahmacharya)- Érintetlenség, szüzesség, amit Gandhi 35 éves korában fogadott

4.Non-possession- Birtoklásvágytól való mentesség

5.Non-stealing- Nemlopás

6.Bread-labour- Kenyérkereset: saját magad fenntartása

7.Control of palate- A beszéd kontrollja, fölösleges beszéd kerülése

8.Fearlessness- Félelemnélküliség

9.Equality of religions- Vallások közötti egyenlőség, különböző vallások tiszteletben tartása

10.Use of home produced goods (Swadeshi)- Házilag előállított termékek előnyben való részesítése

11.Removal of untouchability- A társadalom által lenézett, kirekesztettekkel való egyenlő bánásmód

http://wardha.nic.in/htmldocs/sevagram.asp

Még nem vagy itt. Mire megjössz, kitakarítok, mert tele van hullatva az udvar mindenféle szeméttel, és főzök neked finomat, már tudom, hogy kell kisiríteni a csapátit, igaz, hogy még egy kicsit odaragad a sirítő fához, de te így is megeszed, mert tudod, hogy a lelkemet is belesirítem. Úgy-e, Bapu, megeszed? Az indiaiak így hívnak téged, bapu: atya, te vagy a nemzetük atyja, mondják, de igazából hányan szeretnek? Én csak Bapónak szólítalak, székiesen, ahogy mondják az erdélyiek.
Úgy-e, Bapó? Emlékszel, elmentünk a tehenekkel szántani, te fogtad az eke szarvát, én vezettem őket végig a soron. Körülöttünk zöld volt a határ, s az a sok-sok pacsirta szó! Amikor megpihentünk, a kútra mentem friss vízé', aztán feltetted az ekét a szekérre, s felültünk mi is a tehenek után, de az úton hazafelé nem szóltunk egymáshoz egy, mert beszéd nélkül is éreztük egymásnak minden gondolatát.
Úgy-e, bapó?

"Házilag előállított termékek előnyben való részesítése"- Gandhiji* rokkával (a szál előkészítése szövéshez)

*ejtsd: dzsi, megtiszteltetést adó jelző, nevek után csatolva

Neela Bhagwat

a képen Pt Amrendra Dhaneswar, röviden: Nandu

- Welcome to India!- üdvözölt Nandu, Neelának a férje.
Nandu szintén zenész, khayal stílusban énekel, mint Neela.
- Nandu az én tanítványom,- mondta Neela- de még soha sem mondta nekem: Guruji (mester). Hát, ez érdekes, amikor a férj a feleség tanítványa, ilyent csak a kedvenc jóga könyvemben olvastam... mindenesetre rendhagyó felállás, főképp Indiában, ahol a feleség a férj szolgálója.

Kajálni mentünk, aztán Neeláék otthonába. Milyen szerényen él- gondoltam magamban- pedig mekkora mester Neela: két kis szoba, egy picike konyha és fürdőszoba.
- Most megfürödsz, és utána pihenhetsz.
- Köszi, megfürdök, de utána inkább az ének órádat nézném meg, nem aludni jöttem Indiába.
A fürdőszobában volt két csap a meleg és a hideg víznek, de csak "hideg" víz folyt, annyira volt meleg, amennyire a nap felmelegítette.
"Hogy kell itt fürödni? ": se kád, se lavor, csak egy picike kis szék és egy kisebb töltögető kanna. "Egész India-szerte ezt az öntögetős módszert használják? Hogy fogom kibírni itt több hónapig fürdés nélkül, hogy nem ülök kádba?"

Megjött a szolgáló. Picike, fekete, hosszú hajú lányka, nagy fehér fogakkal. Főzött és mosogatott, a takarítást, mosást egy másik szolga végezte. Mondtam Neelának, hogy én is segíthetek a mosogatásban, de nem engedte, mert ez a szolgáló tisztje.
Ettünk. Egyszer csak látom, hogy a szolgáló eltűnt, mintha a Föld nyelte volna el.
- Hova lett a lányka?
- Itt van, az asztal alatt eszik. Mondtam neki elégszer, egyen velünk, de nem hajlandó, így vannak nevelve, nem esznek az "urukkal" egy asztalnál.

Nandu gyakorolni ment, aztán tanítványok jöttek hozzá, aztán Neelához is.
- Hány év tanulás után mehet a tanuló színpadra?- kérdeztem Neelát.
- Ebben a klasszikus zenében tíz év tanulás, és állandó gyakorlás után léphet biztonsággal a nagyközönség elé a tanuló.- Hát, igen, ezért ilyen profik az indiai művészek.


http://neelabhagwat.tripod.com/
Raga Puriya Danashree - Neela Bhagwat

Aditya Narayan Banerjee playing with Pt. Amrendra Dhaneswar - Nandu

Vettem a hátizsákomat...

Vettem a hátizsákomat, és elindultam India felé. Régota készülök ide, ami a legjobban vonz: India spiritualitása, a művészetek: zene, tánc.
Néha nehézkes az itteni emberekkel a kommunikació, kevesen tartják az adott szavukat. Tudtam ezt régebbről, kapcsolatban vagyok egynéhányukkal jó pár éve, de Neela Bhagwat, ő más, nem olyan, mint az átlag, ő tartja az adott szavát- gondoltam magamban-, biztosra vettem, hogy vár majd a reptéren, ahogy megérkezem. Leszállok a repülőről, nézelődök, keresem: sehol senki. Acsorgok ide-meg oda, nézem a feliratokat, hátha a nevem szerepel valamelyik vendégváró kartonon, de: nem. Neela azt mondta, ő vagy a férje kijön elém.
- Na, nem jött ki senki érted?- kérdezte az utitársam.
- Még nem, de kell, hogy érkezzenek. – reménykedtem, hátha megérkeznek.
- Ha nem jönnek, akkor nálam megszállhatsz.
- Köszönöm szépen. Megpróbálom felhivni őket. Hol találok itt egy telefon fülket?
Körbenézett, hatha talál egy pénzes telefont.
- Nincs, de a mobilunkrol hívhatod!
Egy csoport indiai utazott velem a repülőn Cairotol Bombaybe, zarnádokúton voltak a Szentföldre. Ok tényleg gyakorolják a vallást tettekben is, nemcsak ájtatatosságban, - gondoltam magamban, s hálás voltam érte.
"- Hi Judit, how are you! Where are you? We are waiting you here at the gate!"- Neela Bhagwad beszélt a telefonba. Amig a többiekkel társalogtam, közben megérkeztek.
"- Hello! You are so beautiful!" - Neela gyönyörű asszony. Egyetlen egyszer találkoztunk Budapesten, a tavaly tavasszal, amikor a Fonóban koncertezett, azóta tartjuk a kapcsolatot. Atöleltük egymást.
"- This is my husband, Nandu. We

came at the proper time, but your airplane has arrived earlier." - ők a pontos időben érkeztek, az én repülőgépem sietett.

Neela Bhagwat és tanítványa

"Hol voltam?"

... Vettem a hátizsákomat, és elindultam be, a kedvenc városrészem felé, a Szultánahmetbe. Menet bementem egy-két mecsetbe: szeretem, mert igazi áhítatot lehet érezni, főleg, ha nincsenek turisták...
- Milyen vallású?
- Keresztény, katolikus.
- Önök Jézust, mi Mohamedet tartjuk prófétának.
- Nem, Jézus Isten fia, Mohamedet, pedig mi is prófétának tartjuk.- mondtam én
- Ha ilyen nagyon szereted, talán át is térhetnél a muzulmán hitre.
- Miért lenne rá szükség, "Allah bir". - próbáltam megmagyarázni törökül, hogy: Egy az Isten.
- Igen.- teljesen egyetértettünk.
Megyek tovább, kissé elfáradtam a hátizsákommal, betérek egy udvarra, valami könyvtár udvara lehetett, veretes kőépületek, zöld bokrok, futó növények, kert közepén kút, s egy kis kőpad. Leülök. Leteszem a zsákom, nézem az utcán járó-kelő embereket. Mellettem, kicsit odébbacska egy öregebb, értelmiségi kinézetű ember ült, valahogy szóba elegyedtünk. Szó szót követett, amikor megkérdezte, mivel foglalkozom:
- Főképp magyar népzenével, és néptánccal, de mellette több mindent tanulok.
- Oh, Béla Bartók is járt gyűjteni Török országba, összehasonlította a magyar, és török népzenét.
Ez tényleg nagyon művelt ember, folyékonyan beszél angolul:
- Mi az ön foglalkozása?
- Matematika tanár vagyok az egyetemen.
- Mit szokott szabadidejében csinálni? Zenét hallgat?
- Igen, nagyon szeretem a szufi zenét,... nemrég kezdtem el yoga órákra járni.
- Milyen típusú yogát tanul?
- Viniyoga, csak az a baj, hogy most kezdtük el tanulni a "nap- üdvözlést", és elfáradok benne. Az órán megcsináljuk ötször-hatszor egymás után, de a szívem nem bírja.
- Hát akkor csak addig csinálja, amíg jólesik. A többi ászanát is gyorsan csinálják egymás után? Igen, eléggé gyorsan.
- Az baj.
- Te is tanultál yogát?
- Igen, egy kicsit.
- Talán mutathatnál nekem egy-két ászanát
- Nagyon szívesen, de most szoknyában vagyok.
- A mai nap ráérnél, meghívlak hozzám, taníthatnál ászanákat, légzőgyakorlatot.
- Rendben, lesz rá időm.
- Ha ráérsz, mehetnénk most, egyből, majd utána keresel szállót.
- Igen, ez így jobb lesz nekem is.
Elindultunk.
- Éhes vagy? Meghívlak egy ebédre!
- Köszönöm, most nem vagyok éhes!
Felmentünk taxival a Taxim negyedbe, mert ott lakott, fenn, a negyedik emeleten egy hatalmas nagy lakásban. Csak úgy álmélkodtam, mekkora luxus: 3-4 szoba, két fürdőszoba, egy nagy konyha, ízlésesen berendezve, egyszerűen, nem túl sok kellékkel; natúr fa bútorok, fapadló, rajta magyar rakottas mintájára emlékeztető futószőnyeg,... erkély, az erkélyről a Boszporuszra néző látkép (nagyon hasonló a budapestihez).
- Frissen facsart gyümölcslével megkínálhatlak?
- Igen, köszönöm.- azonkívül szőlővel, bordópiros ropogós cseresznyével, kávéval, csokival kínált.
Mutattam néhány ászanát, légző gyakorlatot, aztán a végén "shavasanat".
- Egészen felfrissültem! A relaxáció alatt nem tudom hol voltam? Azt hiszem belealudtam.
- Igen, belealudtál egy kicsit, de azért itt voltál, legalábbis a tested itt volt.

Utazni boldogság, megérkezni mégnagyobb (2.rész)

Szóval nem volt lefoglalva előre semmilyen szálló. Imádom belevetni magam az ismeretlenben, és aztán figyelni, hogy alakul.
Úgy alakult, hogy kerestem ott, a közelben egy kisebb hotelt, az van kiírva ezekre, hogy: Oteli. bemegyek egyikbe is, be a másba, nem tetszett egy se, túl drágák voltak... őgyelgek az utcán, egy szál hátizsákkal egymagamban, éjjel kettő után, mitévő legyek, merre menjek, hol lelhetnék egy olcsó, jó szállást??
Mindjárt, ahogy így töprengek, megszólít egy taxis, és mutatja, hogy melyik lenne itt, a környéken a jó szálló. Bemegyek, "nem nyert!", drága!
- Akkor ott, odébb, az lesz a jó!- mondja segítőkészen.
Bemegyek: "nyert!"
- Honnan vagy?
- Magyarisztán.
- Oh, Macsarisztán!!! You are welcome! Megmutatom a szobát!
Egyágyas szoba, halványzöldre festett fal, régi divatú szekrény benne, ablak, az ablak mögött közvetlen a szomszéd ház fala.
- Nem, nem ez az a szoba, amit neked akarok, csak mutatom, hogy ez lenne ebben az árban egy olyannak, aki nem Magyarországról érkezett.
Mentünk tovább... két ágyas szoba, halvány zöldre festett fal, régi divatú szekrény, a tetején TV, fürdőző helység WC- vel, tusolóval, szappan, törölköző..., ablak, az ablak mögött, nem annyira közvetlenül, a szomszéd ház fala.
Micsoda királyság!!! Milyen jól aludtam én! Tényleg olcsó volt ez a szállás, aztán viszonyítva a helyi árakhoz... , mert "magyar-török: árkádás" (testvér)

folyt. köv.

Utazni boldogság, megérkezni mégnagyobb (1 rész)

Éjjel kettőkor megérkezett a busz Isztanbulba. Vettem a hátizsákomat, elköszöntem az utitársaktól, " irány a nagyváros"! Három éve voltam utoljára, de itt otthon érzem magam, mindegy, ha nincs is lefoglalva előre semmilyen szálló, kialakul... Ott, feljebbecske az utcában pont nyitva volt egy kis étkezde: hárman ültek előtte, a kiszolgálók, ahogy ez Török országban szokás, átellenben, az utca túloldalán kis asztalkák, körülötte székek, sakkozó, vagy tablat játszó törökök, közbe' teáznak, cigiznek, vagy vízipipáznak.
Leteszem a csomagom, máris ott terem egy kiszolgáló:
- Mit parancsol?
- Csorba var?- levest akartam enni a tikkasztó út után.
- Van. Melyiket kéri, a húsost, vagy hús nélkülit?- két féle volt, ugyanis.
- A hús nélkülit kérem kérem szépen!
Kihozza a levest, és a szokásos udvariassággal felszolgálja. Persze, hogy a húsost szolgálta fel (sikerült megértetnem magam!).
- Elnézést, nem ezt kértem, nem szeretem, a másikot, a hús nélkülit kérném szépen!
- Semmi gond, hölgyem, máris kicseréljük!- már hozta is a friss, gőzölgő lencse levest, mellé citromot és rukkola nevezetű zöldséget, valamint kenyeret (mert én kenyér nélkül nem tudok enni!).
Ezt imádom: finom a kaja, jó a kiszolgálás, nem mint nálunk, hogy még az étvágyam is elmegy...
- Köszönöm, szépen, nagyon finom volt, mennyibe kerül?
- Két dollár.
- Kettő?- nem lesz az kicsit túl sok- Túl sok, egyet tudok adni!- bár nehezen engedett az árból, de végül beleegyezett, és megköszönte, hogy még ezt is adtam.

folyt. köv.

Aadrtta aadrtta aadrtta tadrdrdajla

- Mondja, kedves hölgyem, hova szeretne utazni?
- Isztanbulba!
- Semmi akadálya, fél óra múlva indul a busz be, Konsztancára, éjjel háromkor érkezik meg, onnan pedig rögtön lesz csatlakozás be, Isztanbulba. Jöjjön velem!
Az Úristen küldte ezt az embert- gondoltam magamban- miután minden lehetőséget felkutattam Brassóban, hogy tovább utazhassak Török ország felé.
- Effendim, itt van ez a hölgy, megy be veletek Konsztancára, ahogy megérkeztek, vidd be az irodába az ügyeleteshez, hogy semmi baja ne essen!- mondta a sofőrnek.
Mikor megérkeztünk Constantára, éjjel háromkor, kiderült, persze, hogy csak másnap délután 3-kor megy busz be, Isztanbulba, de az ügyeletesnek át voltam adva, és tényleg semmi bajom nem esett.

"Aadrtta, aadrtta, aadrtta, tadrdrdajla.... aadrtta, aadrtta"- szólt a zene egy zenés pult mögül, miközben tébláboltam, hogy teljen valahogy el a délelőtt, és a 'délután három'.
- Taves bachtalo!
- De unde esti?
- Din Transylvania. Ai fost pe acolo?
- Nu, n-am fost. Am fost in Turcia, in Italia, in Franca, de itthon szeretem a legjobban, Constancan. Itt van a családom: testvéreim, szüleim, jól megy a munkám, itthon a legjobb, itt a legszebbek az emberek,- megmutatta a testvére fényképét: sportos testalkatú "vagány csávó"- tetszik?
- Úgy ne! Te jobban tetszesz.
- Én, miért, én kövér vagyok.
- Igen, de neked van szíved.
- Eljönnél itt lakni, Konsztancán, lenne egy apartamented (lakásod), autód, minden egyéb!
- Nem! - nem rossz az ajánlat, de: NEM, nem az én világom ez a Fekete Tenger melletti kikötőváros.