2011. december 30., péntek

Bacsói bál

Nem indult aznap busz Bacsojba (Baciou: Románia, Moldva), így, hát visszamentünk Klézsére, és másnap ismét nekiindultunk.

Tél volt, nyirkos, ködös idő. A busz Ádzsudtól (Adjud) Korbászkáig (Corbasca) járt, onnan gyalog tettük meg a körülbelül 10 kilométernyi utat. Útitárs is akadt, a környező falvakban lakók napiason tették meg ezt az útat.

Hallatszott a zsivaj messziről. Még jóformán be se értünk, gyerekek hada ugrált körülöttünk. Nem lehetett mindennapos látvány, hogy hátizsákos „fehérek” érkeznek ebbe, a tiszta cigány faluba. Jánkunak, a főnöknek, a háza felől érdeklődtünk.

Két ház is volt az udvaron, egy nagy, kétszobás, szépen levakolt, verandás, és egy kisebb. Bemegyünk a kissebbe, az alacsony mennyezetű kunyhóba. A főnök éppen munka közben: disznót szeletelt fejszével.

- Juci!- kiáltott fel örömében, s már röpült is, hogy elhalmozzon csókjaival. Leültetett, kit, ahová érte, és vagdalta tovább a friss húst. A felesége, háttérben meghúzódó, törékeny, szép arcú asszony, leste urának minden egyes szavát. Igen, jókor jöttünk, tényleg lesz bál este. Milyen jó! Fel tudjuk venni, és még mellette zenét is gyűjthetünk, hátha addig előkerülnek cimbalmosok, hegedűsök, netán kobzos öregek is a faluból, mert itt mindenki zenész.

Jánku segítőkész volt.

- Ez alatt, amíg itt voltunk, mintha te, Robi az apánk, és Juci az anyánk lettetek volna, úgy éreztük magunkat!- s folytak a könnyei, a Dunából visszaverődő éjjeli fényekben. Igaz, hogy tényleg igyekeztünk a kedvükre tenni, az alatt az egy hét alatt, amíg itt, Magyarországon turnéztak. Napközben felvételeket, esténként koncerteket szervezett Robi (Kerényi), szabad idejükben várost nézni, vidámparkba, állatkertbe vittük őket. Az ötlet, ezelőtt tizennégy évvel, hogy: Magyarországon turnézzon tíztagú rézfúvós banda, Sára Feri fejéből pattant ki- akkoriban még nem voltak divatosak errefelé a fanfáros zenekarok.

Megfőtt a kávé, meg a puliszka, mellé a pörkölt. Kézbe vettük a tányérokat, s ettünk, beszélgettünk, kacagtunk. Robinak fordítottam románról magyarra, amit nem értett. A legtöbbet nem értett, így kulcsfontosságú személynek érezhettem magam, na, nem a kikezdhetetlen román nyelvtudásom, de a kölcsönös szimpátia miatt igen jól működötta cigány főnök, és köztem a kommunikáció.

Eljött a bál ideje.

- Feküdjetek le!- szólt Jánku.

- Nem, nem vagyunk fáradtak! Nem azé’ jöttünk…- hiába, nem lehetett visszakozni, most ő a főnök, ez a parancs.

Beszürküllt, be is sötétedett, de Jánku csak nem jön, csak nem jön… „Ránk zárta az ajtót, és itt felejtett.” „Nem akarják, hogy menjünk a bálba!” „Ez volt a csel: kicsaltak, hogy ’lesz bál’, és most elbánnak velünk.” „Megbosszulják!”… Síri csend… semmi mozgás sehol,… csak távoli kutyaugatás… „Eddig tartott a nagy barátság!” „Hiába, mégiscsak cigányok, soh’se lehet tudni!”- csörren a kulcs, nyílik az ajtó, Jánku betoppan mosolyogva:

- Gyorsan, gyorsan, szedjétek össze, ami kell, beállt a zenekar! Gyerünk!

Trombita, klarinét, szintetizátor, dobszerkó- volt a felállás. Megy a tánc, nagy gőz, porfelhő! Robi beállítja a színpadnál a mikrofonokat felvételre, minden egyéb kellék a vállán lóg. Berángatják a cigány asszonyok-lányok táncolni, be, a körbe, a kör közepére.

Nekem nem volt szabad, Jánku vigyázott rám, nehogy a fiúk elvigyenek táncolni. Dúltam-fúltam magamban, hogy miért nem szabad, miért csak Robinak. Itt a jó mulatság, s én nem táncolhatok, mert be kell tartani az illendőséget! Hogy, hogy nem, egyszer csak a kör közepén találtam magam, fiúkkal körbe véve, járjuk a szerbát, táncoltatnak, visznek, hogy a lábam se éri a földet.

Szünetben vödörből ittunk egy-egy pohár bort, szerre, mert csak egy pohár volt az egész lakodalom-szerte, szomjuság ellen, s aztán folyt a bál, egészen reggelig.

Ábrahám Judit, 2008. 06. 23

Megjelent a Csángó Tükör folyóiratban

Női egyenjogúság moldvai táncokban

Kecskés tánc- 'Eleven Ördög' tánckurzus

A magyar néptáncokban (páros táncok) nincs egyenjogúság, a férfié a vezető szerep.

Hasonlóak az ‘erőviszonyok’ a moldvai páros táncok estében is. ( Kivételt képezhetnek a sortáncok, pl. a Tindia, ahol az irányítás mindkét félben megjelenhet.)

A férfi táncoltatja a nőt, vezeti, vagyis: megtáncoltatja. Ebben a szerepében a zenére irányúló figyelmen kívűl további feladata óvni a partnert, netán a többi táncos párral- , illetve a tánctéren előbukkanó különféle akadályokkal (oszlop, szék, stb.) való öszzeütközéstől.

A férfi szerepe tehát a külvilágra történő figyelés, így válik lehetővé a szabályos körforma megtartása is abban az esetben, ha több pár képez egy kört.

A nő feladata, alkalmazkodni ehhez, az irányított akarathoz, lehetőleg minél hamarabb, semmiféle ellenállás nélkűl. Az irányítás, és ennek tudomásúl vétele az összekapcsolódott kezeken keresztűl történik. A passzív női szerep nemcsak a páros táncokban, de a táncrendbe való bekapcsolódás terén is megmutatkozik: nem kérheti fel a fiút táncolni, várnia kell, amíg az ellenkező nemű fél "kiszemeli" egy táncra.

Az aktív-passzív szerep "jó táncos" párok esetében igencsak közelít egymáshoz: a “női fél” aktívabb résztvevővé válhat: “viszi a táncot”,de soha nem kerekedhet a férfi partner akarata fölé, nem szárnyalhatja túl partnerét, nincs annyi kibontakozási lehetősége, mint a férfinak.

Ez a szabály a moldvai páros táncok területén felborulni látszik. Nem visszás, ha két nő együtt táncol, de még,ha két férfi, az sem. Ilyenkor az egyik fél átveszi az irányítást, de az is megtörténhet, hogy hol az egyik, hol a másik irányít egyazon táncmeneten belűl.

A különbözőség viszont teljesen felbomlik a körtánc/ sortánc/ lánctánc esetében. Itt mindenki egyenlő “rangú” félként vesz részt: minden egyes személynek figyelnie kell a zenére, a többi partnerre, és önmagára, vagyis a táncra. Bár általában a táncoknak (a körtáncok, sortáncok esetében ) van egy irányítója, aki, kapcsolatot tart a zenészekkel, és vezeti a tánc menetét: kezdés/ befejezés, a tempó megadása ( “megcsendíti” 1, illetve “beleroppant” 2); az egyéni kibontakozás, megmutatkozás lehetősége a moldvai csángó táncokban a nők részére sokkal inkább adott. ((lásd: Vert kezes, Gergelem, Szerba)

(1) “megcsendíti”- megcsendesíti: lassítja (Fehér Márton, Külsőrekecsin)

(2) “beleroppant”- dobbant ( Gyimesben: ropogtat) (Fehér Márton, Külsőrekecsin)

Ábrahám Judit, 2008.04.04

2011. december 29., csütörtök

A „zöves”

A képen az "Eleven Ördög" tánckurzus


A moldvai csángó táncok között az egyik legalapvetőbb, a legelterjedtebb, nemcsak a csángó falvakban, de egész Románia területén ismert a románok körében, az: öves tánc ("zöves" 1) vagy szerba.

Nagy valószínűséggel a Balkánról származik. A bolgár és makedón táncok között ugyancsak megtalálható, de voltam törökországi, lakodalomban, ahol ugyancsak ezt a táncot járták körbe, kézfogással: kettő jobbra- egy vissza.

Régebben csak férfiak járták, oldalt egymás övébe kapaszkodva. Innen jön az elnevezése is: öves, románul: brüu. Használatos e’mellett még a hátul kézfogás és vállfogás.

Profi zenészek által játszott öves- menetben elkezdődik a tánc egy lassú, visszafogott tempóban, kis lépésekben. Aztán, ahogy erősödik a zene, fokozatosan gyorsítva a tempót, úgy kezdenek a lépések is egyre erőteljesebbek lenni, az önkívületig fokozva a hangulatot. Ha nagyon jó a táncos csapat, akkor teljesen „együtt van” a zenészekkel, sőt, a táncosok legjobbja írányítja az egésznek a menetét, azaz a zenészeket és táncosokat egyaránt.

Ez a tánc nem a virtuózitásról, a tánctudás fitogtatásáról szól (mint pl. a szerba vagy a buriliánka), ezért nincs is nagyon benne diszítő elem, vagy csak nagyon kevés, és az is, csak, ha feltartóztathatatlanul jön belülről, mivel itt az elmélyülés a lényeg.

A tánc fiatalabb változatából alakult ki a: szerba, amit most már két különböző táncként kezelünk, de a moldvai zenészeknél ez a szétválasztás nem ennyire éles.

A zenének a ritmusa: hatnyolcados, ún. „szerba ritmus”. (2)

Az öves tánc hangulatát leginkább a kavallal fújt dallamok tudják megidézni.

Ábrahám Judit

lábj.

A képen Ábrahám Judit és Mándy Nikolett szerbát táncol

(1) csángó zenészek gyakran így használják. A moldvai nyelvjárásban gyakori jelenség magánhangzóval kezdődő szavakkal egybecsatolni a névelő „z”- jét

(2) Kerényi Róbert kutatása, és elnevezése alapján a moldvai csángó dallamok nagytöbbsége vagy „szerba”-, vagy „hóra” ritmusú

A cikk megjelent a Csángó Tükör folyóirat előző számaiban

http://www.youtube.com/watch?v=_wpDJWqIE34