Szóval nem volt lefoglalva előre semmilyen szálló. Imádom belevetni magam az ismeretlenben, és aztán figyelni, hogy alakul.
Úgy alakult, hogy kerestem ott, a közelben egy kisebb hotelt, az van kiírva ezekre, hogy: Oteli. bemegyek egyikbe is, be a másba, nem tetszett egy se, túl drágák voltak... őgyelgek az utcán, egy szál hátizsákkal egymagamban, éjjel kettő után, mitévő legyek, merre menjek, hol lelhetnék egy olcsó, jó szállást??
Mindjárt, ahogy így töprengek, megszólít egy taxis, és mutatja, hogy melyik lenne itt, a környéken a jó szálló. Bemegyek, "nem nyert!", drága!
- Akkor ott, odébb, az lesz a jó!- mondja segítőkészen.
Bemegyek: "nyert!"
- Honnan vagy?
- Magyarisztán.
- Oh, Macsarisztán!!! You are welcome! Megmutatom a szobát!
Egyágyas szoba, halványzöldre festett fal, régi divatú szekrény benne, ablak, az ablak mögött közvetlen a szomszéd ház fala.
- Nem, nem ez az a szoba, amit neked akarok, csak mutatom, hogy ez lenne ebben az árban egy olyannak, aki nem Magyarországról érkezett.
Mentünk tovább... két ágyas szoba, halvány zöldre festett fal, régi divatú szekrény, a tetején TV, fürdőző helység WC- vel, tusolóval, szappan, törölköző..., ablak, az ablak mögött, nem annyira közvetlenül, a szomszéd ház fala.
Micsoda királyság!!! Milyen jól aludtam én! Tényleg olcsó volt ez a szállás, aztán viszonyítva a helyi árakhoz... , mert "magyar-török: árkádás" (testvér)
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése