"Gangesz vizéből egy kortyot inni... "

Bhagwad Gita kinchidadhita,
Gangajala lava kanyika pita,
Sakridapi yasya Murari samarcha,
Kriyate tasya Yamena na charcha.

Bhagavad Gítából kicsit is tanulni,
Gangesz vizéből egy kortyot inni,
Krishnához egyszer szívből fohászkodni,
Halál azzal nem fog vitába szállni!

( Sri Adi Shankaracharya, indiai filozófus, jógi és szent Bhaja Govindam c. verséből- saját fordítás)

Ha Shánkárácsárjá ezt mondja, akkor én biztos, hogy iszok a Gangesz vizéből- ő nem hazudik!
Úgy volt, hogy vagy Udaipurba, vagy Haridwarba megyünk a barátnőmmel, attól függően, hogy hová kapunk majd helyet az utazási irodában. Sehova se kaptunk, előre le kellett volna foglalnunk, legalább három nappal. Nem! Nem maradunk Delhiben, megyünk valamerre! Megyünk Haridwarba, én tudom, honnan indulnak a "nemluxus" buszok, biztosan találunk még egy éjszakai járatot, és hajnalban ott is vagyunk. Luxus járatot találtunk, csak már nem volt szabad fekvő hely benne, pedig egy ilyen luxus fekvő hely árát fizettették meg velünk.
Úgyis el akartam jönni a Kumb Mélára, a tizenkét évente megrendezett vallásos fesztiválra. Hajnalhasadás előtt megérkeztünk, a barátnőm nagyon kommunikatív, így rögtön, ahogy leszálltunk, barátaink akadtak, akik ugyancsak a fesztiválra jöttek, ugyanúgy szállást kerestek, mint "műk es". Deepak három napon keresztül utazott Bombayből idáig, csak azért, hogy megfürödhessen a Gangeszben. A családjával jött: a testvérei, a testvére gyereke, az anyja, és a nénje. Hozzájuk csapódtunk. Találtunk is olcsóbb szállást, de nem is feküdtünk le, hanem örvendeztünk ennek a spontán találkozásnak: teáztunk.
- Igen, megyek veletek reggel a folyóhoz, megnézem, hogyan folyik ez a szertartás, ha lehet!
- Persze, hogyne, gyere velünk, utána, délután mi már megyünk is vissza.

Gyönyörű volt a Gangesz a reggeli fényekben, a sok, színes ruhába öltözött fürdőzővel a partján, a szép Karcsú, színes templom tornyokkal. Olyan soka voltak az utcákon, hogy alig lehetett lépni. Elértük a fürdőző helyet, és ők neki is láttak a részleges levetkezéshez. Hoztak csere ruhát, mert t.i. itt ruhástól fürödnek. Nem szándékoztam megfürödni, hát nem is hoztam váltó ruhát, de nagyon bántam, amint elnéztem, hogy lebuknak a folyóba, aztán ázva-fázva ki, az akkor még hideg levegőre, és újból lemerülnek. De megkívántam! Nem csak azért, mert már vagy két hónapja nem ültem színültig vízben, hanem éreztem, hogy ez a fürdőzés átmos, áttisztítana.
"Belemegyek!" Nagyon hideg, de belemegyek! Magamra tekertem a széles radzsasztáni sálamot, egy blúzot magamon hagytam, nagy lélegzetet vettem, és lemerültem a szent folyóba. Az asszonyokkal együtt lubickoltunk egy kicsit, már nem is volt olyan hideg, fogtuk a korlátot, hogy el ne vigyen a víz, mert itt nagy volt a sodrása. "Aki megfürdik a Gageszben, annak a lelke megtisztul, és halála után magasabb szférákba kerül"- tanított Deepak. Odajött egy bráhmin (hindu pap), egyik kezében gyertyás-virágos tálikót tartott, a másikban szertartásosan mécsest forgatott körbe-körbe. Elő-mondta a szanszkrit nyelvű imát, amit nekem pontosan ugyanúgy meg kellett ismételnem. Hegyeztem a fülemet, hogy szépen vissza tudjam adni, de ha netán belevétettem, készségesen kijavított. Bár tanultam kevés szanszkritot, a szövegből egy mukkot sem értettem, ( lehet, hogy a dialektus miatt), annyit azért csak felfogtam, hogy ez tisztelgés lehet a nagy Gangesz anya előtt, aki Vishnu szent lábainál ered, a mennyek országából folyik alá, azért, hogy minket éltető vizével tápláljon. Recitálta a monoton szöveget:
- Mennyi teszel bele?- hirtelen megszakította az imát. Micsoda, jól hallom, hogy most a földi dolgokról beszélünk?
- Igen, igen, mennyit ajánlasz fel!- ja, és annak függvényében folytatja majd a vallásos szertartást- gondolom. Jó lesz nekem egy kisebbecske üdvözülés is, ne legyünk mindjárt az elsők!
- Csak ennyit?- méltatlankodott.
- Ez tőlem, higgye el, nagyon sok!
Megalkudtunk és folyt tovább az áhitat.

Jújj! A két nővér már megint összeveszett valamin, sőt most egy kisfiú is bekerült a veszekedési körzetbe, ugyanis meg merte kérni a tej árát, az öt rúpiát. Szokás, ugyanis, hogy tejet csorgatnak a folyóba. Egy kis, tizenkét éves gyerek árulta az áldozati tejet, kis poharakban kínálta, kezdetben azt hittem, teát osztogat.
- Meg ne próbáld még egyszer elkérni a pénzt! Már kifizettük az öt pohár tej árát!
- Néni, nem, nem fizették ki, csak négyet fizettek, elfelejtték!
- Hogy mersz ilyet mondani, te haszontalan!- már indult is felé, hogy megveri a gyereket. Így, rögtön a fürdőzés után ennyire összepiszkítani a lelket! A gyerek védelmére álltam, és odaadtam neki az öt rúpiát, csak ne legyen balhé. Szegény gyerek, itt árul naphosszat- és szegény asszony, akinek gond még egy ötöst kifizetni. 5 rúpia= 25 forint.

Gyerünk, gyorsan a zene irányába!

1. "... a színpad feldíszítve virágokkal, szent képekkel,..." középen a guru, vagyis a tanító képe, valamint Krishna és Radha képei (Krishna bambusz fuvolán játszik.)

2. "A színpadon több tagú zenekar, pacsirtahangú énekesnővel. Hindusztáni klasszikus zenét játszottak (szent énekeket), tabla, harmónium, kis-csengő kíséretében."



Már több (ötödik) napja Indiában voltam, és még mindig nem találkoztam töméntelen mennyiségű zenével, pedig hát India híres a zenei kultúrájáról,... azt vártam volna, hogy zenével kelek, zenével fekszem. "Ha', ott a távolban szól a zene! Irány, nagyon gyorsan, amíg még elhallgatnának, és elmennének lefeküdni aludni!" Alig tudtam kivárni, amíg házigazdám felhúzza a cipőjét (mert cipőben járnak ők is) : "Gyerünk, gyorsan a zene irányába!" A lenti kapuig sikerült eljutni, de itt egy nagy akadály gördült elénk: a kapu be volt zárva.
- Másszunk át? Mi lesz, ha a társas ház lakói, vagy valaki meglátja, amint a kerítésen ki- meg bemászkálunk? Mégsem nézne jól ki!- töprenkedett magában a házigazdám- Kérjük meg a gondnokot, hogy nyissa ki!
- Hová akarnak menni, hölgyem, uram?
- Zenei koncertre.
- Ebben az időben, én nyolc órakor zárom a kaput, de most, az önök kedvéért kinyítom.

Fél órát gyalogoltunk, még mindig nem értünk el a koncert helyére, csak újabb fél órai keresgélés után: egy nagy sátor, színpad feldíszítve virágokkal, szent képekkel, a közönség lenn, a földön ült, külön a nők, külön a férfiak társasága, bár voltak székek is. Mihelyst beléptünk, rögtön hoztak nekünk is kettőt, tiszteletük, vendégszeretetük jeleként, bár jobban szeretek én is a földön kuporogni. A színpadon több tagú zenekar, pacsirtahangú énekesnővel. Hindusztáni klasszikus zenét játszottak (szent énekeket), tabla, harmónium, kis-csengő kíséretében.
"Hogy bír ez az énekesnő ilyen magas hangon, ilyen hangerővel, ilyen hosszasan énekelni?- ámuldoztam magamban,- S ez a pontos ritmus kíséret...- alig tudtam ülve maradni, kár, hogy hozták a széket, mert erre táncolni kell!" Mintha csak a gondolataimban olvastak volna, hát állítanak fel táncolni az asszonyok, és járják ők is, s túl felől a férfiak is. Közben nem győztem az énekes tehetségét csodálni "Nehogy valaki megtudja, hogy tanultam én is klasszikus indiai éneket, igaz, hogy más stílust, de az úgyis itt a nullával lenne egyenlő, erről jobb, ha hallgatunk."
- Hölgyem, kérem jöjjön fel a színpadra!
Hátra néztem, kihez beszél, de nem volt senki mögöttem, kénytelen voltam elhinni, hogy hozzám. Megfogta a kezemet a nő, akivel táncoltam, és felvezetett a színpadra. Illemtudóan én is levettem a cipőmet, kezemmel megérintettem a színpad földjét, majd a szemem,... a zenészek is csodálkoztak, mit kereshetek én ott, talán megijedtek, hogy a kenyerüket veszem el?
- Muszáj elénekelned azt az éneket, amit a tegnap a zene órán mutattál!- mondta a hölgy, miután bemutatott a közönségnek, a nyakamba akasztott egy sárga virágfüzért, és otthagyott- prédának, úgy éreztem. Erőt vettem magamon és elénekeltem a "Ganésa pancsaratnam"-ot, a különböző rágákban komponált, öt versszakos, Ganésához, az Elefántfejű Istenhez írt éneket.
(merthogy- szavamat ne felejtsem- a nap folyamán beosontam egy klasszikus zenei ének órára, ott, a társasházban, ahol laktam, onnan ismert a hölgy, aki felhívott a színpadra)
"Nagyon rosszul sikerült! Biztos jól kiröhögnek most engem az indiaiak, valahogy csak túlélem, nem én tettem magam a színpadra..."
Mikor lementem, hát ölelnek, lelkendeznek... "biztos nem hallották, milyen csapni való" ... aztán folyt az ünnepség: a zene és a tánc tovább.



1. Miss Mangal S. Deshmukh (Wardha)
Zene tanár, zeneszerző (Ézak-Indiai klasszikus zene), több, mint kétszáz saját szerzeménye van, ezeket (is) tanítja tanítványainak
"(merthogy- szavamat ne felejtsem- a nap folyamán beosontam egy klasszikus zenei ének órára, ott, a társasházban, ahol laktam...)"


2-3. Idős nénik társasága a zenei rendezvényen

Egy Buddha sztúpa

Buddha sztúpa Wardhában

A sztúpa szanszkrit kifejezés, a szó szerinti jelentése: halom, buddhista vallási építmény.
Az alábbi Buddha sztúpa Wardhaban látható (India). Két szinten járható körbe a kör alakú építmény, ahol különböző Buddha-szobrokat láthatunk.
1. a bölcsesség Buddhája, keze, "gnyána mudra" (tudás kézjele) tartásban
2. fekvő Buddha
3. imádkozó Buddha
Sziddhárta hercegnek mindene megvolt, amit csak hétköznapi ember kívánhat: gazdagság, hírnév, család... mégse volt teljes az élete, a szívében valamiféle nyugtalanság tombolt. Elhatározta, hogy elhagyja a kényelmes lakhelyét, és megkeresi azt a tanítót, azt a tudást, ami betöltené ezt az űrt a lelkében. Na, meg - szó köztünk maradjon- tegyük hozzá, hogy kezdte már unni, hogy minden olyan jól megy neki az életben, semmiért nem kell megküzdenie, apja, anyja mindent megad neki; és az a sok protokolláris ünnepség... "Elég!"- gondolta magában a fiatal herceg, mostmár jöhet egy kis magány egy kis aszkézis, és beledobta magát a kiszámíthatatlanságba, megszökött a királyi palotából. Több éven át tette ki magát mindenféle szélsőséges helyzetnek, aszkézisnek: önsanyargatás, ami után ismét azt mondta: "Elég!" Gondolkozott magában, mitévő legyen, már mindent kipróbált, de az eredeti célját még mindig nem érte el. Már-már fel is adta ezt a küzdelmet a "belső békével", amikor váratlanul rátalált a "legfelsőbb üdvösség", ő erre el kezdett nevetni, tiszta szívből kacagni.




a nevető Buddha ( nem saját felvétel, nem a sztúpáról)





a lenti és a fenti: a Földi és az Égi világra mutató Buddha (saját felvételek)