Tony Gatlief: Latcho Drom című filmjében ugyancsak ehhez kaszthoz, erről a vidékről való
zenészeket, táncosokat láthatunk, az indiai kálbéliya kasztot, az ősi cigány törzset, amint vándorol, különböző
kézműves mesterséget űzve, illetve zenével, tánccal keresi kenyerét.
 |
| Kálbéliya táncosok (Suvadevi csoportja) |
A kálbéliya kaszt, más néven dzsógin
tulajdonképpen az indiai cigány törzs.
Ők magukat is cigányoknak tartják. Tagjai hindu vallásúak, alacsony társadalmi
réteghez tartoznak, természetközeli, egyszerű életmódot folytatnak, akiknek
ősei, vándorló életmódot folytattak. Számos alkasztra tagolódnak, bizonyos alkasztok
tagjai művészetekkel foglalkoznak: zenével, tánccal, bábjátékkal, cirkuszi
mutatvánnyal, stb. Előadásmódjukra lendületesség, élénkség, virtuózitás a
jellemző.
 | |
| Előadás Radzsasztánban. Zene: Dhanne Khan Langa (Jodhpur) |
 |
| Tánc Sangeetával |
„(…) többnyire Radszasztánban,
találkozhatunk a „kigyóbűvölők” kasztjával, a kálbélia törzssel. További
elnevezésük: szápéra, mely a kígyó szanszkrit ill.hindi nevéből ered, és a
dzsógi. Ők a cigány törzshöz tartoznak, saját magukat is cigányoknak vallják.
Nomád életmódot folytattak mindvégig, csak az utóbbi húsz évben váltak
letelepedett törzsé. A helyi lakosság sem tudja, igazából honnan jött a törzs
Radzsasztánba, sokan úgy tartják, északról: Pándzsáb, Pakisztán területéröl. A
radzsasztáni nyelvjárás, a marwadi nyelv egyik dialektusát beszélik,melyben a
szavak nagytöbbsége szanszkrit,ill. hindi eredetű. A vándorló cigáytörzs tagjai
fellelhetőek majdnem India-szerte: Punjabban, Bengálban, stb. (…)A Kálbélia
törzs jellegzetes foglalkozása a „kigyóbűvölés”. A sivatagi házak környékén
gyakori vendég volt a kobra. Észrevétlenül be tudta fonni magát a kerítés, vagy
házfedél gallyai közé. A madarak furcsa csiripeléséből következtettek arra,
hogy megérkezhetett a váratlan vendég. Ekkor hivatták a környéken táborozó
„kigyós embert”, aki befogta a mérges fenevadat, ezzel sok esetben életeket
mentett. Látták a környékbeliek, hogy hasznos a törzs jelenléte a térségben,
mert rajtuk kivül senki nem értette a kigyók befogásának módszerét, ezért azt
mondták nekik: adunk földet, épitsetek rá házat, telepedjetek le itt, a
közelben. Így alakultak ki a kálbélia telepek, falvak, városok környékén.
Otthonukban az év bizonyos
hónapjaiban kobrákat tartottak, melynek mérgét eltávolitották,majd felhasznáták
különböző gyógyászati célokra. Nádfedeles dobozban tartották, időnként
előhozták, enni adtak, zenéltek nekik, amire a kigyók vonagló „táncot” jártak.
(…)(részlet a Radzsasztáni kígyóbűvölők c. írásból, FolkMAGazin
2013/4.)
Amikor a hatóság
betiltotta a kígyók tartását, akkor kitalálták, hogy lányokat öltöztetnek
kígyó-szerű ruhába, és ők táncolnak helyettük, utánozva mozgásukat. Így
alakultak ki a néha vonagló, néha támadó tánclépések, melyeknek aztán ezer-meg
ezer variációi születtek radzsasztán-szerte, valamint helytől függően különböző
stílusok is kialakultak, így beszélhetünk a dzsodhpuri (Jodhpur), a dzsaipuri
(Jaipur), a pushkari (Pushkar) stílusokról. A tánc a nevét a társadalmi
csoportról kapta, azaz: Kálbéliya tánc
(Kalbeliya), egyben a közösség sajátos védjegye is.
A
kálbéliya közösséghez tartozó táncosok repertoárja igény szerint folytonosan változik, de az ú.n. klasszikus
repertoárba 6-8, vagy akár 10 féle táncfajtával is találkozhatunk, attól
függően, mely vidékről származnak az előadó művészek. A legismertebb táncok a
következők: kálbéliya, ghúmar, csári,
bhawai, téráh thali, nágin, dándiyá, akrobatika.
A kálbéliya és nágin táncon kívül a táncokat Radzsasztánban más társadalmi osztály
táncosai is előadják, jelentős stílusbeli különbséggel.
A
kálbéliya tánc a
legvirtuózabb táncok egyike. Lassú, és gyors változata egyaránt létezik, bár a
színpadi előadásban többnyire a gyors változatát adják elő. Szóló, vagy csoportos előadásra egyaránt
alkalmas tánckoreográfia. Állóképességet, technikai tudást, gyorsaságot,
fantáziát követel. Bizonyos szabályok keretén belül lehetséges, sőt kötelező az
improvizáció, ezért a jó előadóművész mindig „újra-és újra alkotja” a táncot.
Fokozza a látványt a hosszú, bő szoknya, ahogy a táncos a két szélénél fogva
felemeli, vagy maga előtt lobogtatja hasonlóan, mint az kárpát-medencei cigány
táncokban. Eredetileg a tánc a kígyó mozgásának utánzásán alapul, néha
konkrétan, néha elvontan, azaz a kígyó sajátosságát jelenítve meg, a táncos
lépésekkel, testmozgással próbálja utánozni a kígyó hullámzó, olykor támadó,
kiszámíthatatlan mozgását. Később a tánc számos motívummal gazdagodott,
belekerültek látványos, akrobatikus elemek is. A táncban használatos színes
mintázatú, fekete ruha is a kobra fekete színére utal. A tánclépés-motívumoknál
a nagyacsedi „felszedegetős” párhuzamát találhatjuk eltérő kézmozdulatokkal.
Ritmusa gyors (2/4), mint az erdélyi csingerálás, vagy az ún. „esztamos
ritmus”. Noha elemeiben viszonylag kevés hasonlóságot fellelni, a tánc
életvidám, virtuóz lelkülete, lendülete, a nagyfokú szabadság az improvizáció
terén: az itteni cigány táncok koncepciójához hasonló. Az öltözék harsány
színei, a gazdag, csillogó díszítés ugyancsak teljes harmóniát mutat a földrajzilag
távol eső cigány közösségek között.
 |
| Kálbéliya tánc Suvadevi vezetésével |
 |
| Esküvői táncelőadás Radzsasztánban |
A ghúmar
tánc (Ghoomar)
Neve
„forgást, bolyongást (séta)” jelent. Lassú ritmusú (4/4), eredetileg udvari
tánc a maharadzsák palotáiban, a fiatal hölgyek adták elő, csoportban, körbe-körbe.
Számos változata kialakult a kálbéliya-, és más osztályhoz tartozó táncművészek
köreiben.
Jodhpuri
kálbéliya stílus:
 |
| Ghoomar tánc Lakshmi Saperával |
 |
| Radzsasztáni tánceőadás Delhiben |
Csári (Chary, Tűztánc)
A
magyarországi üveges táncra hasonlít: a fejre tett vizes edény tetején láng lobog,
ezzel táncolnak körbe-körbe, vagy előre-hátra koreográfiában, a falusi mátki tánc elemeiből merítkező
kézmozdulatokkal.
Bhawai
Fejre tett
7-10drb. kisebb-nagyobb edény kiegyensúlyozásán alapuló, a cirkuszi mutatvány
irányába elbillenő tánc, viszonylag kevés tánc-motívummal, de annál több meghökkentő, ügyességet, és sok gyakorlást igénylő mutatvánnyal. Igen gyakran férfi táncosok is táncolják.
Rekha
Kálbéliya, a régi Musafir együttes táncosa,radzsasztáni tánctanárom: http://www.youtube.com/watch?v=OlTuoIh9CmU
 |
| Suvadevi, a Latcho Drom film táncosa |
Téráh tháli
Az egyetlen
vallásos jellegű tánc a kaszt repertoárjában. Eredetileg, és még most is
helyenként templomban előadott rézcsöngős tánc, nem is annyira tánc, mint
testgyakorlás, és ritmusjáték a rézcsöngőkkel.
„Tizenhárom
csöngő”t jelent, a test tizenhárom pontjára erősített csengőkhöz érintik a
kézben forgatott rézcsöngőt.
A hindu
istenség, Baba Ramdev tiszteletére bemutatott „ima”, azaz tisztelet.
táncrészlet
a Latcho Drom filmből:
Nágin (Kígyótánc)
Konkrétan
utánozza a kígyó mozgását, megmarad a tipikusan kígyós motívumoknál,
jellegzetesen „kígyóbűvölő” zenére, melyet a pungi (tökhéjsíp) hangszeren adnak
elő. Zenéje igencsak régi, és elterjedt, bollywoodi filmek gyakori témája.
Dándiyá (Botos tánc)
Népszerű
radzsasztán-szerte. A hindu Holi
ünnep alkalmával bizonyos változatát a férfiak járják, nagy körben. Botok
ritmusos összeütköztetésén alapuló körtánc.
 |
| Botos tánc-Langa közösség |
Akrobatika
A katputli közösség repertoárjában
szereplő, jelentős testi tréninget igénylő, a cirkuszi látványosság,
szórakoztatás műfajába sorolható előadás.
Márwári
tánc (Mátki)
Falusi tánc,
nem szerepel a cigány táncosok színpadi repertoárjában. Kézmotívumai minden
radzsasztáni táncban előfordulnak, azok alapját képezi.
Ábrahám
Judit
