A radzsasztáni körház „dzsúplrá”
(A radzsasztáni langa zenészek
kultúrájáról III.rész)
India északi részén, a
radzsasztáni Thar sivatag nyugati felében laknak a Langa zenészek, akik
mindmáig elevenen művelik Radzsasztán tradicionális zenéjét.
Radzsasztáni langa zenészek (Fotó:
Ábrahám Judit)
Nemcsak zenéjükben, hanem mindennapi szokásaikban, életvitelükben
is őrzik India ősi, falusi kultúrát. Életterüket a közvetlen környezetükben
fellelhető anyagokból alakítják ki. Így építik házaikat, és ház körüli
melléképületeiket ( magtár, kecske ól, fürdőző helység, stb. ) Az épületek
által meghatározott élettér legfontosabb jellemzője az íveltség. Domináns
szerepet kap a kör alakú forma, aztán a félkör, majd a kúposan kialakított, a
sarkoknál legömbölyített, négyzetes forma.
Tároló helyiség (Fotó: Ábrahám Judit)
Egy-egy család területét ágakból font kerítés határolja, ami
kör alakú ívben fut a lakótér körül. A lakóhely fő épülete a ház, vagyis a ’dzsúplrá ’: sárból kialakított házikó, ami szabályos körformát
követ. A házban tulajdonképp keveset tartózkodnak, alváshoz, főzéshez szolgáló
helyiség, idejük nagy részét a szabadban töltik. Előtere a sárból keményre
döngölt, tisztára söpört udvar: félkörívben,
vagy teljes körívben körbefutó, ugyancsak sárból kialakított, kör alakú
térelválasztókkal határolt terület. Ide szoktak napközbeni beszélgetésre,
teázásra kiülni. Az udvar mentén találhatóak a különféle mellékhelységek:
kecske ól, magtároló, ló etető teknő, stb. amelyek részben sárból, részben
sövényből (összefont növényi szálak) épülnek. Az udvar körüli terület puszta
föld, vagyis homok, nincs ledöngölve. Gyakori
továbbá az udvarban egy-egy öregebb fa körül (nim fa) körívben kialakított döngölt terület, amelynek gyakorlati
jelentősége nincs, inkább a fa iránti tisztelet formája.
A dzsúplrá
”Dzsuplrá” (Fotó: Ábrahám Judit)
Négy méter átmérőjű szabályos kör
alakú alapterületre épül. Az alapja, és az oldala döngölt sár. Ezt a masszát homokból, illetve tehéntrágyából
gyúrják, úgy, hogy a trágyát simára eldolgozzák, hogy ne legyen szemcsés,
hozzáadják a megszitált homokot, majd vízzel elegyítve keményebb állagú masszát
gyúrnak (kézzel, vagy lábbal).
Sármassza gyúrása (Fotó:
Ábrahám Judit)
Ezt a masszát a ház földjére, döngölik állandó taposással. A
ház oldalfalának kialakítása többféle módszert is követhet:
1. segédeszközként használhatnak fa, illetve kő oszlopokat,
a köztes részeket sáros masszával töltik ki
2. ágakból font ritkás sövényt futtatnak körbe, a köztes
részt kitöltik sárral
3. a körív mentén 3-4 centiméteres rétegben rakják le a
masszát, lassú- lassú lépésekben, annyit várva mindig, amíg az előző réteg
megköt.
A tető: összefont ágakból
készül. 20- 30 cm.es vastagságban erősre összefont sövény, amit kúposan
alakítanak ki. Ez a fedés a régi paraszti házak zsúpfedeles tetőire emlékeztet.
Dzsuplrá tető belülről (Fotó: Ábrahám Judit)
A berendezés: egyszerű, néhány főzőeszközön, takaródzón kívül
mondhatni: semmi. A ’dzúplrá’ bal
oldalán (a bejárati ajtótól számítva) található a tűzhely: földön kialakított, kis félköríves, sárból formált ’főző
hely’, amely edénytartó falból, illetve a tűztér előtti hamuzó részből áll.
Fölötte található néhány falba mélyesztett fűszertartó polc. Jobb oldalt találhatjuk az alvásra szolgáló
takaródzókat, amelyet napközben egymásra rakva, rétegesen összehajtva tárolnak.
Éjszakára ezeket a földre terítik, ez szolgál fekhelyül.
Falu részlet a Langáknál, Barnawában (Fotó: Ábrahám Judit)
Ábrahám Judit Budapest, 2012. április 4.
