Gyöngytyúk vacsora

- Csókolom!
- Csókolom!
- Megjöttem! Hol tetszik lenni?- nem tudtam eldönteni, hogy a pincéből, vagy a padlásról jön-e a hang.
- Fönt a tetőtérben, fekszem a jáde köves masszázs ágyamban. Nem szabad mozdulnom, megráz az áram!
- Akkor leteszem a tejet, s már itt sem vagyok!
- Várj, várj egy picit mindjárt befejezem, nem akarsz velünk vacsorázni, Izabella gyöngytyúkot főzött vacsorára, van mellé finom zöldség köret.
A gyöngytyúkhoz szó, ami szó nem sok kedvem volt, de annyira kedvesen invitált, hogy nem tudtam ellenállni, hát megígértem, maradok estére.

Az asztalon újságok, folyóiratok, azokat lapoztam, amíg Ödön bácsi lekászálódott fentről, a tetőtéri szobából.
- Jól van 'kis csillag', terítsünk meg, amíg Izabella és Emese megérkeznek a munkából.
Emese, velem egykorú hölgy, Izabella nénire hasonlít, csak a fiatalabbik kiadásban. Elkezdtük teríteni az asztalt, közben megérkeztek ők is a munkából. Nagy, hosszú asztal, körülötte tizenkét szék, mintha úrvacsorához készülnénk. Felkerült az asztalra a gőzölgő gyöngytyúk, s a párolt zöldség is. Csipegettem módjával, mondtam, hogy a gyöngytyúkot nem szeretem, bár még soha nem is kóstoltam.
Befejeztük a vacsorát, felmegyünk a nappaliba, hát, égszakadás-földindulás: folyik a plafonból a víz, csurom-víz az asztalon az újságok, lent körbe a szőnyeg, még az ágyra is jutott, az Emese ágyára. Izabella és Emese néni elkezdte gyorsan menteni a menthetőt.
- Szent Isten, beázott a tetőtér! Nem hagytad nyitva a fenti teraszajtót véletlenül?- fordult Ödön bácsihoz.
- Nem! Kizárt dolog, határozottan emlékszem, hogy becsuktam!
- Akkor rossz a tetőtéri szigetelés! Tönkrement! Ki kell javítsuk még a tél előtt, ez kibírhatatlan, hogy minden viharnál majd elázunk. Ne használd majd egy darabig a masszázs ágyat, amíg teljesen ki nem szárad, nehogy megüssön az áram!

Emese félrehúzta az ágyát a csöpögés alól, a pokrócon már egy nagyobbacska nedves folt keletkezett volt:
- Mondtam, úgy-e, hogy vihar lesz, és nem hittétek. Azért hoztam be a ruháimat gyorsan, amikor megjöttem, hogy nehogy megázzanak.
Nekem is száradnak a ruháim otthon kiterítve, de eszembe se jutna, olyan jól elbeszélgetünk itt Ödön bácsival.
- Ma éjszaka hol fogsz aludni, Emese?- kérdezte, miközben koccintottunk, kedvenc vörös borát kóstolgatva.
- Itt még megférek valahogy, nem fekszem bele a tócsába!
Izabella néni felment, hogy a tetőtéri hálószobát leellenőrizze:
- Jesszusom, Ödön, nyitva felejtetted a tetőtéri terasz ajtót, ott jött be a víz!

Milyen feleség vagyok én!

Hát olyan, aki jókor reggel felkél az ágyából, még pirkadat előtt, ahogy faluhelyen szokás, és kimegy, megfeji a kecskét. Behozza a tejet, és egy csuporral ad az urának, mert, hát az urának engedelmes, szolgalelkű neje. Utána bekészíti a sajtot: beoltja a tejet, és a már megalvadtból elkészíti a sajtot, különböző fűszerezéssel (ezt mind be is mutatom majd képeken). Hoppá, elfelejtettem, hogy előbb megkávézik, mivelhogy enélkül nem tudja beindítani a napját... Ezután tesz-vesz a kecskék körül, megitatja, kihajtja a rétre, kitakarítja az aljukat, vagyis a trágyát, összegyűjtve gondosan, mert aztán kell az a veteményre: a paradicsomra, padlizsánra, s a virágokra). Utána elmegy gyakorolni zenét és táncot. Tulajdonképpen egész nap csak gyakorolna, még főzés, takarítás helyett is, de hát a földiekkel is kell foglalkozni. Utána hazajön, betesz egy kis zenét: népzenét, vagy indiai klasszikust, ami másoknak nagyon az agyára tud menni, például a dél-indiai karnatikus zene. Ezek után főz valamit, vagy nem főz, ha már elment az idő a zene hallgatással, de felteszi a mosogató vizet, mert azt nagyon nem szereti, ha mosatlan az edény. Este behívja a kecskéket, kiteríti a mosott ruhát és begyújt a kád alá fürdéshez. Nem szereti, ha parancsolnak neki, de azért engedelmes, engedelmes a saját akaratának.
Leszáll az éj. Hosszasan hallatszik a tücskök zenéje, s aztán a csendé.

"Gangesz vizéből egy kortyot inni... "

Bhagwad Gita kinchidadhita,
Gangajala lava kanyika pita,
Sakridapi yasya Murari samarcha,
Kriyate tasya Yamena na charcha.

Bhagavad Gítából kicsit is tanulni,
Gangesz vizéből egy kortyot inni,
Krishnához egyszer szívből fohászkodni,
Halál azzal nem fog vitába szállni!

( Sri Adi Shankaracharya, indiai filozófus, jógi és szent Bhaja Govindam c. verséből- saját fordítás)

Ha Shánkárácsárjá ezt mondja, akkor én biztos, hogy iszok a Gangesz vizéből- ő nem hazudik!
Úgy volt, hogy vagy Udaipurba, vagy Haridwarba megyünk a barátnőmmel, attól függően, hogy hová kapunk majd helyet az utazási irodában. Sehova se kaptunk, előre le kellett volna foglalnunk, legalább három nappal. Nem! Nem maradunk Delhiben, megyünk valamerre! Megyünk Haridwarba, én tudom, honnan indulnak a "nemluxus" buszok, biztosan találunk még egy éjszakai járatot, és hajnalban ott is vagyunk. Luxus járatot találtunk, csak már nem volt szabad fekvő hely benne, pedig egy ilyen luxus fekvő hely árát fizettették meg velünk.
Úgyis el akartam jönni a Kumb Mélára, a tizenkét évente megrendezett vallásos fesztiválra. Hajnalhasadás előtt megérkeztünk, a barátnőm nagyon kommunikatív, így rögtön, ahogy leszálltunk, barátaink akadtak, akik ugyancsak a fesztiválra jöttek, ugyanúgy szállást kerestek, mint "műk es". Deepak három napon keresztül utazott Bombayből idáig, csak azért, hogy megfürödhessen a Gangeszben. A családjával jött: a testvérei, a testvére gyereke, az anyja, és a nénje. Hozzájuk csapódtunk. Találtunk is olcsóbb szállást, de nem is feküdtünk le, hanem örvendeztünk ennek a spontán találkozásnak: teáztunk.
- Igen, megyek veletek reggel a folyóhoz, megnézem, hogyan folyik ez a szertartás, ha lehet!
- Persze, hogyne, gyere velünk, utána, délután mi már megyünk is vissza.

Gyönyörű volt a Gangesz a reggeli fényekben, a sok, színes ruhába öltözött fürdőzővel a partján, a szép Karcsú, színes templom tornyokkal. Olyan soka voltak az utcákon, hogy alig lehetett lépni. Elértük a fürdőző helyet, és ők neki is láttak a részleges levetkezéshez. Hoztak csere ruhát, mert t.i. itt ruhástól fürödnek. Nem szándékoztam megfürödni, hát nem is hoztam váltó ruhát, de nagyon bántam, amint elnéztem, hogy lebuknak a folyóba, aztán ázva-fázva ki, az akkor még hideg levegőre, és újból lemerülnek. De megkívántam! Nem csak azért, mert már vagy két hónapja nem ültem színültig vízben, hanem éreztem, hogy ez a fürdőzés átmos, áttisztítana.
"Belemegyek!" Nagyon hideg, de belemegyek! Magamra tekertem a széles radzsasztáni sálamot, egy blúzot magamon hagytam, nagy lélegzetet vettem, és lemerültem a szent folyóba. Az asszonyokkal együtt lubickoltunk egy kicsit, már nem is volt olyan hideg, fogtuk a korlátot, hogy el ne vigyen a víz, mert itt nagy volt a sodrása. "Aki megfürdik a Gageszben, annak a lelke megtisztul, és halála után magasabb szférákba kerül"- tanított Deepak. Odajött egy bráhmin (hindu pap), egyik kezében gyertyás-virágos tálikót tartott, a másikban szertartásosan mécsest forgatott körbe-körbe. Elő-mondta a szanszkrit nyelvű imát, amit nekem pontosan ugyanúgy meg kellett ismételnem. Hegyeztem a fülemet, hogy szépen vissza tudjam adni, de ha netán belevétettem, készségesen kijavított. Bár tanultam kevés szanszkritot, a szövegből egy mukkot sem értettem, ( lehet, hogy a dialektus miatt), annyit azért csak felfogtam, hogy ez tisztelgés lehet a nagy Gangesz anya előtt, aki Vishnu szent lábainál ered, a mennyek országából folyik alá, azért, hogy minket éltető vizével tápláljon. Recitálta a monoton szöveget:
- Mennyi teszel bele?- hirtelen megszakította az imát. Micsoda, jól hallom, hogy most a földi dolgokról beszélünk?
- Igen, igen, mennyit ajánlasz fel!- ja, és annak függvényében folytatja majd a vallásos szertartást- gondolom. Jó lesz nekem egy kisebbecske üdvözülés is, ne legyünk mindjárt az elsők!
- Csak ennyit?- méltatlankodott.
- Ez tőlem, higgye el, nagyon sok!
Megalkudtunk és folyt tovább az áhitat.

Jújj! A két nővér már megint összeveszett valamin, sőt most egy kisfiú is bekerült a veszekedési körzetbe, ugyanis meg merte kérni a tej árát, az öt rúpiát. Szokás, ugyanis, hogy tejet csorgatnak a folyóba. Egy kis, tizenkét éves gyerek árulta az áldozati tejet, kis poharakban kínálta, kezdetben azt hittem, teát osztogat.
- Meg ne próbáld még egyszer elkérni a pénzt! Már kifizettük az öt pohár tej árát!
- Néni, nem, nem fizették ki, csak négyet fizettek, elfelejtték!
- Hogy mersz ilyet mondani, te haszontalan!- már indult is felé, hogy megveri a gyereket. Így, rögtön a fürdőzés után ennyire összepiszkítani a lelket! A gyerek védelmére álltam, és odaadtam neki az öt rúpiát, csak ne legyen balhé. Szegény gyerek, itt árul naphosszat- és szegény asszony, akinek gond még egy ötöst kifizetni. 5 rúpia= 25 forint.

Gyerünk, gyorsan a zene irányába!

1. "... a színpad feldíszítve virágokkal, szent képekkel,..." középen a guru, vagyis a tanító képe, valamint Krishna és Radha képei (Krishna bambusz fuvolán játszik.)

2. "A színpadon több tagú zenekar, pacsirtahangú énekesnővel. Hindusztáni klasszikus zenét játszottak (szent énekeket), tabla, harmónium, kis-csengő kíséretében."



Már több (ötödik) napja Indiában voltam, és még mindig nem találkoztam töméntelen mennyiségű zenével, pedig hát India híres a zenei kultúrájáról,... azt vártam volna, hogy zenével kelek, zenével fekszem. "Ha', ott a távolban szól a zene! Irány, nagyon gyorsan, amíg még elhallgatnának, és elmennének lefeküdni aludni!" Alig tudtam kivárni, amíg házigazdám felhúzza a cipőjét (mert cipőben járnak ők is) : "Gyerünk, gyorsan a zene irányába!" A lenti kapuig sikerült eljutni, de itt egy nagy akadály gördült elénk: a kapu be volt zárva.
- Másszunk át? Mi lesz, ha a társas ház lakói, vagy valaki meglátja, amint a kerítésen ki- meg bemászkálunk? Mégsem nézne jól ki!- töprenkedett magában a házigazdám- Kérjük meg a gondnokot, hogy nyissa ki!
- Hová akarnak menni, hölgyem, uram?
- Zenei koncertre.
- Ebben az időben, én nyolc órakor zárom a kaput, de most, az önök kedvéért kinyítom.

Fél órát gyalogoltunk, még mindig nem értünk el a koncert helyére, csak újabb fél órai keresgélés után: egy nagy sátor, színpad feldíszítve virágokkal, szent képekkel, a közönség lenn, a földön ült, külön a nők, külön a férfiak társasága, bár voltak székek is. Mihelyst beléptünk, rögtön hoztak nekünk is kettőt, tiszteletük, vendégszeretetük jeleként, bár jobban szeretek én is a földön kuporogni. A színpadon több tagú zenekar, pacsirtahangú énekesnővel. Hindusztáni klasszikus zenét játszottak (szent énekeket), tabla, harmónium, kis-csengő kíséretében.
"Hogy bír ez az énekesnő ilyen magas hangon, ilyen hangerővel, ilyen hosszasan énekelni?- ámuldoztam magamban,- S ez a pontos ritmus kíséret...- alig tudtam ülve maradni, kár, hogy hozták a széket, mert erre táncolni kell!" Mintha csak a gondolataimban olvastak volna, hát állítanak fel táncolni az asszonyok, és járják ők is, s túl felől a férfiak is. Közben nem győztem az énekes tehetségét csodálni "Nehogy valaki megtudja, hogy tanultam én is klasszikus indiai éneket, igaz, hogy más stílust, de az úgyis itt a nullával lenne egyenlő, erről jobb, ha hallgatunk."
- Hölgyem, kérem jöjjön fel a színpadra!
Hátra néztem, kihez beszél, de nem volt senki mögöttem, kénytelen voltam elhinni, hogy hozzám. Megfogta a kezemet a nő, akivel táncoltam, és felvezetett a színpadra. Illemtudóan én is levettem a cipőmet, kezemmel megérintettem a színpad földjét, majd a szemem,... a zenészek is csodálkoztak, mit kereshetek én ott, talán megijedtek, hogy a kenyerüket veszem el?
- Muszáj elénekelned azt az éneket, amit a tegnap a zene órán mutattál!- mondta a hölgy, miután bemutatott a közönségnek, a nyakamba akasztott egy sárga virágfüzért, és otthagyott- prédának, úgy éreztem. Erőt vettem magamon és elénekeltem a "Ganésa pancsaratnam"-ot, a különböző rágákban komponált, öt versszakos, Ganésához, az Elefántfejű Istenhez írt éneket.
(merthogy- szavamat ne felejtsem- a nap folyamán beosontam egy klasszikus zenei ének órára, ott, a társasházban, ahol laktam, onnan ismert a hölgy, aki felhívott a színpadra)
"Nagyon rosszul sikerült! Biztos jól kiröhögnek most engem az indiaiak, valahogy csak túlélem, nem én tettem magam a színpadra..."
Mikor lementem, hát ölelnek, lelkendeznek... "biztos nem hallották, milyen csapni való" ... aztán folyt az ünnepség: a zene és a tánc tovább.



1. Miss Mangal S. Deshmukh (Wardha)
Zene tanár, zeneszerző (Ézak-Indiai klasszikus zene), több, mint kétszáz saját szerzeménye van, ezeket (is) tanítja tanítványainak
"(merthogy- szavamat ne felejtsem- a nap folyamán beosontam egy klasszikus zenei ének órára, ott, a társasházban, ahol laktam...)"


2-3. Idős nénik társasága a zenei rendezvényen

Egy Buddha sztúpa

Buddha sztúpa Wardhában

A sztúpa szanszkrit kifejezés, a szó szerinti jelentése: halom, buddhista vallási építmény.
Az alábbi Buddha sztúpa Wardhaban látható (India). Két szinten járható körbe a kör alakú építmény, ahol különböző Buddha-szobrokat láthatunk.
1. a bölcsesség Buddhája, keze, "gnyána mudra" (tudás kézjele) tartásban
2. fekvő Buddha
3. imádkozó Buddha
Sziddhárta hercegnek mindene megvolt, amit csak hétköznapi ember kívánhat: gazdagság, hírnév, család... mégse volt teljes az élete, a szívében valamiféle nyugtalanság tombolt. Elhatározta, hogy elhagyja a kényelmes lakhelyét, és megkeresi azt a tanítót, azt a tudást, ami betöltené ezt az űrt a lelkében. Na, meg - szó köztünk maradjon- tegyük hozzá, hogy kezdte már unni, hogy minden olyan jól megy neki az életben, semmiért nem kell megküzdenie, apja, anyja mindent megad neki; és az a sok protokolláris ünnepség... "Elég!"- gondolta magában a fiatal herceg, mostmár jöhet egy kis magány egy kis aszkézis, és beledobta magát a kiszámíthatatlanságba, megszökött a királyi palotából. Több éven át tette ki magát mindenféle szélsőséges helyzetnek, aszkézisnek: önsanyargatás, ami után ismét azt mondta: "Elég!" Gondolkozott magában, mitévő legyen, már mindent kipróbált, de az eredeti célját még mindig nem érte el. Már-már fel is adta ezt a küzdelmet a "belső békével", amikor váratlanul rátalált a "legfelsőbb üdvösség", ő erre el kezdett nevetni, tiszta szívből kacagni.




a nevető Buddha ( nem saját felvétel, nem a sztúpáról)





a lenti és a fenti: a Földi és az Égi világra mutató Buddha (saját felvételek)

www.abrahamjudit.com

Tavaszi csalánfőzelék

A csalán (Urtica dioica) kerítések tövében, erdő széleken növő, gyomnövény és gyógynövény (burján) . "A friss levelek reuma ellen jók teaként fogyasztva. Régi népi szokás a csallánlevéllel és ággal való "verés" is amit szintén reuma ellen ajánlanak. A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként... kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti."
A friss, zsenge tavaszi hajtást lecsipegetjük, forró, lobogó vízzel leöntjük, majd egy picit (kb. fél órát) állni hagyjuk. Tincsnként kivesszük a vízből, lecsepegtetjük, és deszka lapítón, nagy késsel jó apróra vagdaljuk. Olajat, pici vajat melegítünk az edényben, beletesszük az apróra vágott fokhagymát (3-4 cikk), vigyázva, hogy meg ne égjen, csak keveset pirítjuk lassú tűzön, majd hozzátesszük a csalánpépet, egy-egy keveset a csalán levéből, és csipetnyi sót. Megkavarjuk. Tejjel, liszttel, két kanál tejföllel "habarást" készítünk: a tejet csak lassan adagolva a liszthez, hogy csomós ne legyen, összekeverjük 4-5 kanál liszttel, majd az egészet állandó kavargatás mellett a csalánpéphez öntjük. Egy picit "összerottyan" és már kész is a tavaszi csalánfőzelék.
Ehetjük rizzsel, vagy puliszkával.




Évike! Ha csípi a kezedet a csihány, húzzál gumikeccsűt!!!

Gandhi bapó

.Mahatma Gandhi, az indiai nemzet atyja
.(1869- 1948)

Ez a név valahonnan ismerős, ja: Kisvárda! Ez nem az a Kisvárda, ami a magyar-román határnál van, de ez is eléggé kicsi, poros, és bűzös a sok kipufogó gáztól. Wardha. Tulajdonképpen India szívében található. Az északról délre, és nyugatról keletre haladó vonatok itt keresztezik egymást. Itt töltötte Mahatma Gandhi az utolsó tíz évét, ha erre jártok keressétek fel a "Gandhi kuti"-t, a Gandhi ashramot! Itt minden úgy van megőrizve, ahogy annak idején Gandhi bácsi használta. A kuti, hindi kifejezést úgy memorizáltam magamnak, hogy az általunk Erdélyben használt, kutia kifejezéssel hoztam összefüggésbe, ami kisebb dobozt jelent, pl: gyufás kutia (skatulya); a hindi "kuti" szó kisebb házat, házikót jelent.

Gandhi! Gandhi! Hogy imádlak! Rossz időben érkeztem, mert nem talállak itt! Most épp merre jársz? Biztos a kecskéidet legelted a határban, vizet keresel, hogy megitasd őket, de ki vannak apadva a források, és sokáig oda vagy, nem jössz, pedig annyira várlak! Ha tudnád, milyen messziről utaztam idáig, és mennyit vártam erre az útra éveken keresztül, csakhogy láthassalak! Itt vagyok a szobádban, ahol pihenni szoktál! Kellemesen hűvös van itt, bent, pedig odakint tombol a hőség! Agyagból vannak a falak, tehéntrágyás sárral betapasztva, a falak fölső részénél, a tető alatt szellősen, szabadon hagyva. A tető náddal, vagy ehhez hasonló összefűzött növénysövénnyel, illetve zsúpfedélre emlékeztető borítással fedve, milyen jól tartják a hideget! Lepihenek a földre, ahol feküdtél, amíg megjössz, mert fáradt vagyok. Itt a szemüveged, itthon felejtetted, s a papucsodat is, a vastag talpú fapapucsot, amilyent a szentek hordnak! Vigyázz, nehogy a tövisek megszúrják a lábad, vagy üvegszilánk? Utánad viszem, nehogy bajod essék, a kecskék kolompját biztos meghallom, rád találok, merre legeltetsz!
Körbevezetnek a házban, mutatják a fürdőszobádat, a masszázs ágyat, jobban mondva: deszkát, a szobát, ahol dolgozol, és a telefon fülkét, ahonnan messzi-messzi országokba telefonálsz. Én is hívtalak, de nem vetted fel, biztosan kígyókat gyűjtögettél, mert itt vannak a fadobozok, ahol neveled őket, aztán visszaengeded a vadonba, nehogy az emberek bántsák őket.
Olvasom az:
'Eleven vows as a basis of the Ashram Life' - 11 szabály az ashram lakóinak:

1.Truth (szanszkritul, Satya)- Igazmondás (ez a többiekre is ráférne!)

2.Non-violence (Ahimsa)- Nemártás

3.Chastity (Brahmacharya)- Érintetlenség, szüzesség, amit Gandhi 35 éves korában fogadott

4.Non-possession- Birtoklásvágytól való mentesség

5.Non-stealing- Nemlopás

6.Bread-labour- Kenyérkereset: saját magad fenntartása

7.Control of palate- A beszéd kontrollja, fölösleges beszéd kerülése

8.Fearlessness- Félelemnélküliség

9.Equality of religions- Vallások közötti egyenlőség, különböző vallások tiszteletben tartása

10.Use of home produced goods (Swadeshi)- Házilag előállított termékek előnyben való részesítése

11.Removal of untouchability- A társadalom által lenézett, kirekesztettekkel való egyenlő bánásmód

http://wardha.nic.in/htmldocs/sevagram.asp

Még nem vagy itt. Mire megjössz, kitakarítok, mert tele van hullatva az udvar mindenféle szeméttel, és főzök neked finomat, már tudom, hogy kell kisiríteni a csapátit, igaz, hogy még egy kicsit odaragad a sirítő fához, de te így is megeszed, mert tudod, hogy a lelkemet is belesirítem. Úgy-e, Bapu, megeszed? Az indiaiak így hívnak téged, bapu: atya, te vagy a nemzetük atyja, mondják, de igazából hányan szeretnek? Én csak Bapónak szólítalak, székiesen, ahogy mondják az erdélyiek.
Úgy-e, Bapó? Emlékszel, elmentünk a tehenekkel szántani, te fogtad az eke szarvát, én vezettem őket végig a soron. Körülöttünk zöld volt a határ, s az a sok-sok pacsirta szó! Amikor megpihentünk, a kútra mentem friss vízé', aztán feltetted az ekét a szekérre, s felültünk mi is a tehenek után, de az úton hazafelé nem szóltunk egymáshoz egy, mert beszéd nélkül is éreztük egymásnak minden gondolatát.
Úgy-e, bapó?

"Házilag előállított termékek előnyben való részesítése"- Gandhiji* rokkával (a szál előkészítése szövéshez)

*ejtsd: dzsi, megtiszteltetést adó jelző, nevek után csatolva

Neela Bhagwat

a képen Pt Amrendra Dhaneswar, röviden: Nandu

- Welcome to India!- üdvözölt Nandu, Neelának a férje.
Nandu szintén zenész, khayal stílusban énekel, mint Neela.
- Nandu az én tanítványom,- mondta Neela- de még soha sem mondta nekem: Guruji (mester). Hát, ez érdekes, amikor a férj a feleség tanítványa, ilyent csak a kedvenc jóga könyvemben olvastam... mindenesetre rendhagyó felállás, főképp Indiában, ahol a feleség a férj szolgálója.

Kajálni mentünk, aztán Neeláék otthonába. Milyen szerényen él- gondoltam magamban- pedig mekkora mester Neela: két kis szoba, egy picike konyha és fürdőszoba.
- Most megfürödsz, és utána pihenhetsz.
- Köszi, megfürdök, de utána inkább az ének órádat nézném meg, nem aludni jöttem Indiába.
A fürdőszobában volt két csap a meleg és a hideg víznek, de csak "hideg" víz folyt, annyira volt meleg, amennyire a nap felmelegítette.
"Hogy kell itt fürödni? ": se kád, se lavor, csak egy picike kis szék és egy kisebb töltögető kanna. "Egész India-szerte ezt az öntögetős módszert használják? Hogy fogom kibírni itt több hónapig fürdés nélkül, hogy nem ülök kádba?"

Megjött a szolgáló. Picike, fekete, hosszú hajú lányka, nagy fehér fogakkal. Főzött és mosogatott, a takarítást, mosást egy másik szolga végezte. Mondtam Neelának, hogy én is segíthetek a mosogatásban, de nem engedte, mert ez a szolgáló tisztje.
Ettünk. Egyszer csak látom, hogy a szolgáló eltűnt, mintha a Föld nyelte volna el.
- Hova lett a lányka?
- Itt van, az asztal alatt eszik. Mondtam neki elégszer, egyen velünk, de nem hajlandó, így vannak nevelve, nem esznek az "urukkal" egy asztalnál.

Nandu gyakorolni ment, aztán tanítványok jöttek hozzá, aztán Neelához is.
- Hány év tanulás után mehet a tanuló színpadra?- kérdeztem Neelát.
- Ebben a klasszikus zenében tíz év tanulás, és állandó gyakorlás után léphet biztonsággal a nagyközönség elé a tanuló.- Hát, igen, ezért ilyen profik az indiai művészek.


http://neelabhagwat.tripod.com/
Raga Puriya Danashree - Neela Bhagwat

Aditya Narayan Banerjee playing with Pt. Amrendra Dhaneswar - Nandu

Vettem a hátizsákomat...

Vettem a hátizsákomat, és elindultam India felé. Régota készülök ide, ami a legjobban vonz: India spiritualitása, a művészetek: zene, tánc.
Néha nehézkes az itteni emberekkel a kommunikació, kevesen tartják az adott szavukat. Tudtam ezt régebbről, kapcsolatban vagyok egynéhányukkal jó pár éve, de Neela Bhagwat, ő más, nem olyan, mint az átlag, ő tartja az adott szavát- gondoltam magamban-, biztosra vettem, hogy vár majd a reptéren, ahogy megérkezem. Leszállok a repülőről, nézelődök, keresem: sehol senki. Acsorgok ide-meg oda, nézem a feliratokat, hátha a nevem szerepel valamelyik vendégváró kartonon, de: nem. Neela azt mondta, ő vagy a férje kijön elém.
- Na, nem jött ki senki érted?- kérdezte az utitársam.
- Még nem, de kell, hogy érkezzenek. – reménykedtem, hátha megérkeznek.
- Ha nem jönnek, akkor nálam megszállhatsz.
- Köszönöm szépen. Megpróbálom felhivni őket. Hol találok itt egy telefon fülket?
Körbenézett, hatha talál egy pénzes telefont.
- Nincs, de a mobilunkrol hívhatod!
Egy csoport indiai utazott velem a repülőn Cairotol Bombaybe, zarnádokúton voltak a Szentföldre. Ok tényleg gyakorolják a vallást tettekben is, nemcsak ájtatatosságban, - gondoltam magamban, s hálás voltam érte.
"- Hi Judit, how are you! Where are you? We are waiting you here at the gate!"- Neela Bhagwad beszélt a telefonba. Amig a többiekkel társalogtam, közben megérkeztek.
"- Hello! You are so beautiful!" - Neela gyönyörű asszony. Egyetlen egyszer találkoztunk Budapesten, a tavaly tavasszal, amikor a Fonóban koncertezett, azóta tartjuk a kapcsolatot. Atöleltük egymást.
"- This is my husband, Nandu. We

came at the proper time, but your airplane has arrived earlier." - ők a pontos időben érkeztek, az én repülőgépem sietett.

Neela Bhagwat és tanítványa