Gyöngytyúk vacsora

- Csókolom!
- Csókolom!
- Megjöttem! Hol tetszik lenni?- nem tudtam eldönteni, hogy a pincéből, vagy a padlásról jön-e a hang.
- Fönt a tetőtérben, fekszem a jáde köves masszázs ágyamban. Nem szabad mozdulnom, megráz az áram!
- Akkor leteszem a tejet, s már itt sem vagyok!
- Várj, várj egy picit mindjárt befejezem, nem akarsz velünk vacsorázni, Izabella gyöngytyúkot főzött vacsorára, van mellé finom zöldség köret.
A gyöngytyúkhoz szó, ami szó nem sok kedvem volt, de annyira kedvesen invitált, hogy nem tudtam ellenállni, hát megígértem, maradok estére.

Az asztalon újságok, folyóiratok, azokat lapoztam, amíg Ödön bácsi lekászálódott fentről, a tetőtéri szobából.
- Jól van 'kis csillag', terítsünk meg, amíg Izabella és Emese megérkeznek a munkából.
Emese, velem egykorú hölgy, Izabella nénire hasonlít, csak a fiatalabbik kiadásban. Elkezdtük teríteni az asztalt, közben megérkeztek ők is a munkából. Nagy, hosszú asztal, körülötte tizenkét szék, mintha úrvacsorához készülnénk. Felkerült az asztalra a gőzölgő gyöngytyúk, s a párolt zöldség is. Csipegettem módjával, mondtam, hogy a gyöngytyúkot nem szeretem, bár még soha nem is kóstoltam.
Befejeztük a vacsorát, felmegyünk a nappaliba, hát, égszakadás-földindulás: folyik a plafonból a víz, csurom-víz az asztalon az újságok, lent körbe a szőnyeg, még az ágyra is jutott, az Emese ágyára. Izabella és Emese néni elkezdte gyorsan menteni a menthetőt.
- Szent Isten, beázott a tetőtér! Nem hagytad nyitva a fenti teraszajtót véletlenül?- fordult Ödön bácsihoz.
- Nem! Kizárt dolog, határozottan emlékszem, hogy becsuktam!
- Akkor rossz a tetőtéri szigetelés! Tönkrement! Ki kell javítsuk még a tél előtt, ez kibírhatatlan, hogy minden viharnál majd elázunk. Ne használd majd egy darabig a masszázs ágyat, amíg teljesen ki nem szárad, nehogy megüssön az áram!

Emese félrehúzta az ágyát a csöpögés alól, a pokrócon már egy nagyobbacska nedves folt keletkezett volt:
- Mondtam, úgy-e, hogy vihar lesz, és nem hittétek. Azért hoztam be a ruháimat gyorsan, amikor megjöttem, hogy nehogy megázzanak.
Nekem is száradnak a ruháim otthon kiterítve, de eszembe se jutna, olyan jól elbeszélgetünk itt Ödön bácsival.
- Ma éjszaka hol fogsz aludni, Emese?- kérdezte, miközben koccintottunk, kedvenc vörös borát kóstolgatva.
- Itt még megférek valahogy, nem fekszem bele a tócsába!
Izabella néni felment, hogy a tetőtéri hálószobát leellenőrizze:
- Jesszusom, Ödön, nyitva felejtetted a tetőtéri terasz ajtót, ott jött be a víz!