2012. július 4., szerda


A radzsasztáni  körház „dzsúplrá”
(A radzsasztáni langa zenészek kultúrájáról III.rész)

India északi részén, a radzsasztáni Thar sivatag nyugati felében laknak a Langa zenészek, akik
mindmáig elevenen művelik Radzsasztán tradicionális zenéjét.
Radzsasztáni langa zenészek (Fotó: Ábrahám Judit)
Nemcsak zenéjükben, hanem mindennapi szokásaikban, életvitelükben is őrzik India ősi, falusi kultúrát. Életterüket a közvetlen környezetükben fellelhető anyagokból alakítják ki. Így építik házaikat, és ház körüli melléképületeiket ( magtár, kecske ól, fürdőző helység, stb. ) Az épületek által meghatározott élettér legfontosabb jellemzője az íveltség. Domináns szerepet kap a kör alakú forma, aztán a félkör, majd a kúposan kialakított, a sarkoknál legömbölyített, négyzetes forma. Tároló helyiség (Fotó: Ábrahám Judit)
Egy-egy család területét ágakból font kerítés határolja, ami kör alakú ívben fut a lakótér körül. A lakóhely fő épülete a ház, vagyis a ’dzsúplrá ’: sárból kialakított házikó, ami szabályos körformát követ. A házban tulajdonképp keveset tartózkodnak, alváshoz, főzéshez szolgáló helyiség, idejük nagy részét a szabadban töltik. Előtere a sárból keményre döngölt, tisztára söpört udvar: félkörívben, vagy teljes körívben körbefutó, ugyancsak sárból kialakított, kör alakú térelválasztókkal határolt terület. Ide szoktak napközbeni beszélgetésre, teázásra kiülni. Az udvar mentén találhatóak a különféle mellékhelységek: kecske ól, magtároló, ló etető teknő, stb. amelyek részben sárból, részben sövényből (összefont növényi szálak) épülnek. Az udvar körüli terület puszta föld, vagyis homok, nincs ledöngölve.  Gyakori továbbá az udvarban egy-egy öregebb fa körül (nim fa) körívben kialakított döngölt terület, amelynek gyakorlati jelentősége nincs, inkább a fa iránti tisztelet formája.

A dzsúplrá
”Dzsuplrá” (Fotó: Ábrahám Judit)

Négy méter átmérőjű szabályos kör alakú alapterületre épül. Az alapja, és az oldala döngölt sár. Ezt a masszát homokból, illetve tehéntrágyából gyúrják, úgy, hogy a trágyát simára eldolgozzák, hogy ne legyen szemcsés, hozzáadják a megszitált homokot, majd vízzel elegyítve keményebb állagú masszát gyúrnak (kézzel, vagy lábbal). 



              Sármassza gyúrása (Fotó: Ábrahám Judit)


Ezt a masszát a ház földjére, döngölik állandó taposással. A ház oldalfalának kialakítása többféle módszert is követhet:
1. segédeszközként használhatnak fa, illetve kő oszlopokat, a köztes részeket sáros masszával töltik ki
2. ágakból font ritkás sövényt futtatnak körbe, a köztes részt kitöltik sárral
3. a körív mentén 3-4 centiméteres rétegben rakják le a masszát, lassú- lassú lépésekben, annyit várva mindig, amíg az előző réteg megköt.
A tető: összefont ágakból készül. 20- 30 cm.es vastagságban erősre összefont sövény, amit kúposan alakítanak ki. Ez a fedés a régi paraszti házak zsúpfedeles tetőire emlékeztet. 

 Dzsuplrá tető belülről (Fotó: Ábrahám Judit)
A berendezés: egyszerű, néhány főzőeszközön, takaródzón kívül mondhatni: semmi.  A ’dzúplrá’ bal oldalán (a bejárati ajtótól számítva) található a tűzhely: földön kialakított, kis félköríves, sárból formált ’főző hely’, amely edénytartó falból, illetve a tűztér előtti hamuzó részből áll. Fölötte található néhány falba mélyesztett fűszertartó polc.  Jobb oldalt találhatjuk az alvásra szolgáló takaródzókat, amelyet napközben egymásra rakva, rétegesen összehajtva tárolnak. Éjszakára ezeket a földre terítik, ez szolgál fekhelyül.

Falu részlet a Langáknál, Barnawában                                                                                                                   (Fotó: Ábrahám Judit)

Ábrahám Judit Budapest, 2012. április 4.