Hát olyan, aki jókor reggel felkél az ágyából, még pirkadat előtt, ahogy faluhelyen szokás, és kimegy, megfeji a kecskét. Behozza a tejet, és egy csuporral ad az urának, mert, hát az urának engedelmes, szolgalelkű neje. Utána bekészíti a sajtot: beoltja a tejet, és a már megalvadtból elkészíti a sajtot, különböző fűszerezéssel (ezt mind be is mutatom majd képeken). Hoppá, elfelejtettem, hogy előbb megkávézik, mivelhogy enélkül nem tudja beindítani a napját... Ezután tesz-vesz a kecskék körül, megitatja, kihajtja a rétre, kitakarítja az aljukat, vagyis a trágyát, összegyűjtve gondosan, mert aztán kell az a veteményre: a paradicsomra, padlizsánra, s a virágokra). Utána elmegy gyakorolni zenét és táncot. Tulajdonképpen egész nap csak gyakorolna, még főzés, takarítás helyett is, de hát a földiekkel is kell foglalkozni. Utána hazajön, betesz egy kis zenét: népzenét, vagy indiai klasszikust, ami másoknak nagyon az agyára tud menni, például a dél-indiai karnatikus zene. Ezek után főz valamit, vagy nem főz, ha már elment az idő a zene hallgatással, de felteszi a mosogató vizet, mert azt nagyon nem szereti, ha mosatlan az edény. Este behívja a kecskéket, kiteríti a mosott ruhát és begyújt a kád alá fürdéshez. Nem szereti, ha parancsolnak neki, de azért engedelmes, engedelmes a saját akaratának.
Leszáll az éj. Hosszasan hallatszik a tücskök zenéje, s aztán a csendé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése