2013. október 31., csütörtök

A radzsasztáni kigyóbűvölők / About the culture of Rajasthani Kalbeliya (Gypsy) khast

(Köszönet mindazoknak az indiai, magyar és más nemzetiségű barátaimnak, akik segítik az indiai utazásaimat / Special thanks for all my Indian, Hungarian friends who help in my trips to India)

Kalunath Kalbeliya, a jodhpuri közösség vezetője

A radzsasztáni kigyóbűvölők
 ( A radzsasztáni cigány törzs kultúrájáról, I. rész)

India északi területén, többnyire Radszasztánban, találkozhatunk a „kigyóbűvölők” kasztjával, a kálbélia törzssel. További elnevezésük: szápéra, mely a kígyó szanszkrit ill.hindi nevéből ered, és a dzsógi. Ők a cigány törzshöz tartoznak, saját magukat is cigányoknak vallják. Nomád életmódot folytattak mindvégig, csak az utóbbi húsz évben váltak letelepedett törzsé. A helyi lakosság sem tudja, igazából honnan jött a törzs Radzsasztánba, sokan úgy tartják, északról: Pándzsáb, Pakisztán területéröl. A radzsasztáni nyelvjárás, a marwadi nyelv egyik dialektusát beszélik,melyben a szavak nagytöbbsége szanszkrit,ill. hindi eredetű. A vándorló cigáytörzs tagjai fellelhetőek majdnem India-szerte: Punjabban, Bengálban, stb.
„Amikor a gyerekeink születtek,akkor még vándoroltunk, nem volt házunk. A férjem,Kalunáth (dzsi) pungin zenélt, úgy kerestük a megélhetésünket. Egyszercsak jöttek a rádiótól, meghallották, hogy játszik, megetszett nekik,és hivták Amerikába kocertre, de nem volt cimünk, nem volt,ahová küldjék a meghivót, aztán megegyeztünk egy bizonyos helyben, ahonnan átvettük a levelet… „ (elmesélte: Mohoni Kálbélia, Kalunath Kálbélia felesége; Dzsodpur)
Az kálbélia törzs mellett a bhatt és a lohári népcsoport az, akikkel találkoztam radzsasztáni utazásaim során, és ugyancsak a cigány népcsoporthoz tartozóknak vallották magukat. A bhatt közösség művészeti tevékenységgel, míg az utóbbi, a lohári fémmegmunkálással, épitkezéssel foglalkozik. Ezek a törzsek egymás közt nem házasodnak, csak az azonos kaszton belüliek. A kasztok,mint a kálbélia is, számos  alkasztra tagolódnak. Házasságkötéskor, a két házasulandó félnek különböző alkaszthoz tartozónak kell lennie. ( Megj. A házassági szabályok kasztonként változnak, pl. a langa zenészeknél merőben mások a szokások.)
A Kálbélia törzs jellegzetes foglalkozása a „kigyóbűvölés”. A sivatagi házak környékén gyakori vendég volt a kobra. Észrevétlenül be tudta fonni magát a kerités, vagy házfedél gallyai közé. A madarak furcsa csiripeléséből következtettek arra, hogy megérkezhetett a váratlan vendég. Ekkor hivatták a környéken táborozó „kigyós embert”, aki befogta a mérges fenevadat, ezzel sok esetben életeket mentett. Látták a környékbeliek, hogy hasznos a törzs jelenléte a térségben, mert rajtuk kivül senki nem értette a kigyók befogásának módszerét, ezért azt mondták nekik: adunk földet, épitsetek rá házat, telepedjetek le itt, a közelben. Igy alakultak ki a kálbélia telepek, falvak, városok környékén.
Otthonukban az év bizonyos hónapjaiban kobrákat tartottak, melynek mérgét eltávolitották, felhasznáták különböző gyógyászati célokra.  Nádfedeles dobozban tartották, időnként előhozták, enni adtak, zenéltek nekik, amire a kigyók vonagló „táncot” jártak. 

Kalunath Kalbeliya kobrával (Fotó: Ábrahám Judit)
 
 A kálbélia kaszt hindú vallású. A kigyótartás a három fő istenség (Brahma: teremtő, Vishnu: fenntartó, Shiva: pusztitva újraalkotó) egyikével hozható kapcsolatba. Shiva Isten állata a: kobra. … Aztán augusztus hó elején, az esős évszak kezdetekor szabadon engedték őket, majd újakat fogtak be.
A kigyókat a pungi (tökhéjsip) nevezetű nádfúvós hangszerrel hozzák izgalomba. Ritmuskiséretként daphli, csörgődobot, valamint mandzsirát, rézcsengőt használnak. Igy jártak a régebbi időkben a térségben előadni, pénzt keresni. Ezt a jellegű zenés-kigyós szorakoztatást: ghumakkádnak hivják. Aztán, ahogy változtak az idők, változtak a törvények, a szokásonak is változniuk kellett. A kormány betiltotta a kigyótartást, igy elfogytak a „táncos-kigyók”. A dzsodhpuri (Jodhpur) kálbélia törzs vezetőjének, Kalunáthnak az a zseniális ötlete támadt, hogy kigyók helyett a ghumakkádon lányok táncoljanak. Beöltöztették őket fekete ruhába, melyet a kobra mintáját utánzó rombuszos motivúmokkal diszitettek, és arra ösztönözték őket, hogy a kígyó mozgását utánozzák. Ez új tánformát teremtett a radzsasztáni néptánc művészet repertoárjában, nevezetesen a kálbélia táncot, mely manapság a törzs védjegyévé vált, és az egyik legnépszerűbb tánc, lassan már nemcsak Radzsasztánban, de mondhatni szerte a világban.


Samda Kalbeliya, Gita és Réka

 „ Kaliyo kood padyo mela main,                              „Fekete botot veszek,

O layo kali lakeri,                                                     Fesztiválra megyek,

Kali lakeri mungi kar bechi.                                       Kimintázom a végén,

                                                                               Eladom jó pénzér’ ” .

               Are-re-re-re-re-re-re-re! ...



A mindennapos "eredeti" kálbéliya viselet


Asszonyok munka közben

Munkából hazatérő asszony


Öregasszony bottal, "nákával"a kezében, fején a poggyásza



Lakshmi Szapérával (Jaipur)


Rékha Kálbélia Szapérával

Kálbélia táncos (Rekha) teljes sminkben
Indiában tett utazási élményeim, valamint a cigány törzs között töltött hónapok alatt szerzett ismeretek alapján lejegyezte Ábrahám Judit.
Megjelent a FolkMAGazin 2013 /4 számában
http://folkmagazin.hu/mag/


Jodhpurban Suva Dévi csoportjával

Radzsasztáni néptáckurzus 
Kedden és szombatonként: Sambhala Tibet Központ (Budapest,1012, Attila út 123.)

Vezeti: Ábrahám Judit   
Info: abrahamjud@freemail.hu 06 20 521 2069