"Hol voltam?"

... Vettem a hátizsákomat, és elindultam be, a kedvenc városrészem felé, a Szultánahmetbe. Menet bementem egy-két mecsetbe: szeretem, mert igazi áhítatot lehet érezni, főleg, ha nincsenek turisták...
- Milyen vallású?
- Keresztény, katolikus.
- Önök Jézust, mi Mohamedet tartjuk prófétának.
- Nem, Jézus Isten fia, Mohamedet, pedig mi is prófétának tartjuk.- mondtam én
- Ha ilyen nagyon szereted, talán át is térhetnél a muzulmán hitre.
- Miért lenne rá szükség, "Allah bir". - próbáltam megmagyarázni törökül, hogy: Egy az Isten.
- Igen.- teljesen egyetértettünk.
Megyek tovább, kissé elfáradtam a hátizsákommal, betérek egy udvarra, valami könyvtár udvara lehetett, veretes kőépületek, zöld bokrok, futó növények, kert közepén kút, s egy kis kőpad. Leülök. Leteszem a zsákom, nézem az utcán járó-kelő embereket. Mellettem, kicsit odébbacska egy öregebb, értelmiségi kinézetű ember ült, valahogy szóba elegyedtünk. Szó szót követett, amikor megkérdezte, mivel foglalkozom:
- Főképp magyar népzenével, és néptánccal, de mellette több mindent tanulok.
- Oh, Béla Bartók is járt gyűjteni Török országba, összehasonlította a magyar, és török népzenét.
Ez tényleg nagyon művelt ember, folyékonyan beszél angolul:
- Mi az ön foglalkozása?
- Matematika tanár vagyok az egyetemen.
- Mit szokott szabadidejében csinálni? Zenét hallgat?
- Igen, nagyon szeretem a szufi zenét,... nemrég kezdtem el yoga órákra járni.
- Milyen típusú yogát tanul?
- Viniyoga, csak az a baj, hogy most kezdtük el tanulni a "nap- üdvözlést", és elfáradok benne. Az órán megcsináljuk ötször-hatszor egymás után, de a szívem nem bírja.
- Hát akkor csak addig csinálja, amíg jólesik. A többi ászanát is gyorsan csinálják egymás után? Igen, eléggé gyorsan.
- Az baj.
- Te is tanultál yogát?
- Igen, egy kicsit.
- Talán mutathatnál nekem egy-két ászanát
- Nagyon szívesen, de most szoknyában vagyok.
- A mai nap ráérnél, meghívlak hozzám, taníthatnál ászanákat, légzőgyakorlatot.
- Rendben, lesz rá időm.
- Ha ráérsz, mehetnénk most, egyből, majd utána keresel szállót.
- Igen, ez így jobb lesz nekem is.
Elindultunk.
- Éhes vagy? Meghívlak egy ebédre!
- Köszönöm, most nem vagyok éhes!
Felmentünk taxival a Taxim negyedbe, mert ott lakott, fenn, a negyedik emeleten egy hatalmas nagy lakásban. Csak úgy álmélkodtam, mekkora luxus: 3-4 szoba, két fürdőszoba, egy nagy konyha, ízlésesen berendezve, egyszerűen, nem túl sok kellékkel; natúr fa bútorok, fapadló, rajta magyar rakottas mintájára emlékeztető futószőnyeg,... erkély, az erkélyről a Boszporuszra néző látkép (nagyon hasonló a budapestihez).
- Frissen facsart gyümölcslével megkínálhatlak?
- Igen, köszönöm.- azonkívül szőlővel, bordópiros ropogós cseresznyével, kávéval, csokival kínált.
Mutattam néhány ászanát, légző gyakorlatot, aztán a végén "shavasanat".
- Egészen felfrissültem! A relaxáció alatt nem tudom hol voltam? Azt hiszem belealudtam.
- Igen, belealudtál egy kicsit, de azért itt voltál, legalábbis a tested itt volt.

Utazni boldogság, megérkezni mégnagyobb (2.rész)

Szóval nem volt lefoglalva előre semmilyen szálló. Imádom belevetni magam az ismeretlenben, és aztán figyelni, hogy alakul.
Úgy alakult, hogy kerestem ott, a közelben egy kisebb hotelt, az van kiírva ezekre, hogy: Oteli. bemegyek egyikbe is, be a másba, nem tetszett egy se, túl drágák voltak... őgyelgek az utcán, egy szál hátizsákkal egymagamban, éjjel kettő után, mitévő legyek, merre menjek, hol lelhetnék egy olcsó, jó szállást??
Mindjárt, ahogy így töprengek, megszólít egy taxis, és mutatja, hogy melyik lenne itt, a környéken a jó szálló. Bemegyek, "nem nyert!", drága!
- Akkor ott, odébb, az lesz a jó!- mondja segítőkészen.
Bemegyek: "nyert!"
- Honnan vagy?
- Magyarisztán.
- Oh, Macsarisztán!!! You are welcome! Megmutatom a szobát!
Egyágyas szoba, halványzöldre festett fal, régi divatú szekrény benne, ablak, az ablak mögött közvetlen a szomszéd ház fala.
- Nem, nem ez az a szoba, amit neked akarok, csak mutatom, hogy ez lenne ebben az árban egy olyannak, aki nem Magyarországról érkezett.
Mentünk tovább... két ágyas szoba, halvány zöldre festett fal, régi divatú szekrény, a tetején TV, fürdőző helység WC- vel, tusolóval, szappan, törölköző..., ablak, az ablak mögött, nem annyira közvetlenül, a szomszéd ház fala.
Micsoda királyság!!! Milyen jól aludtam én! Tényleg olcsó volt ez a szállás, aztán viszonyítva a helyi árakhoz... , mert "magyar-török: árkádás" (testvér)

folyt. köv.

Utazni boldogság, megérkezni mégnagyobb (1 rész)

Éjjel kettőkor megérkezett a busz Isztanbulba. Vettem a hátizsákomat, elköszöntem az utitársaktól, " irány a nagyváros"! Három éve voltam utoljára, de itt otthon érzem magam, mindegy, ha nincs is lefoglalva előre semmilyen szálló, kialakul... Ott, feljebbecske az utcában pont nyitva volt egy kis étkezde: hárman ültek előtte, a kiszolgálók, ahogy ez Török országban szokás, átellenben, az utca túloldalán kis asztalkák, körülötte székek, sakkozó, vagy tablat játszó törökök, közbe' teáznak, cigiznek, vagy vízipipáznak.
Leteszem a csomagom, máris ott terem egy kiszolgáló:
- Mit parancsol?
- Csorba var?- levest akartam enni a tikkasztó út után.
- Van. Melyiket kéri, a húsost, vagy hús nélkülit?- két féle volt, ugyanis.
- A hús nélkülit kérem kérem szépen!
Kihozza a levest, és a szokásos udvariassággal felszolgálja. Persze, hogy a húsost szolgálta fel (sikerült megértetnem magam!).
- Elnézést, nem ezt kértem, nem szeretem, a másikot, a hús nélkülit kérném szépen!
- Semmi gond, hölgyem, máris kicseréljük!- már hozta is a friss, gőzölgő lencse levest, mellé citromot és rukkola nevezetű zöldséget, valamint kenyeret (mert én kenyér nélkül nem tudok enni!).
Ezt imádom: finom a kaja, jó a kiszolgálás, nem mint nálunk, hogy még az étvágyam is elmegy...
- Köszönöm, szépen, nagyon finom volt, mennyibe kerül?
- Két dollár.
- Kettő?- nem lesz az kicsit túl sok- Túl sok, egyet tudok adni!- bár nehezen engedett az árból, de végül beleegyezett, és megköszönte, hogy még ezt is adtam.

folyt. köv.

Aadrtta aadrtta aadrtta tadrdrdajla

- Mondja, kedves hölgyem, hova szeretne utazni?
- Isztanbulba!
- Semmi akadálya, fél óra múlva indul a busz be, Konsztancára, éjjel háromkor érkezik meg, onnan pedig rögtön lesz csatlakozás be, Isztanbulba. Jöjjön velem!
Az Úristen küldte ezt az embert- gondoltam magamban- miután minden lehetőséget felkutattam Brassóban, hogy tovább utazhassak Török ország felé.
- Effendim, itt van ez a hölgy, megy be veletek Konsztancára, ahogy megérkeztek, vidd be az irodába az ügyeleteshez, hogy semmi baja ne essen!- mondta a sofőrnek.
Mikor megérkeztünk Constantára, éjjel háromkor, kiderült, persze, hogy csak másnap délután 3-kor megy busz be, Isztanbulba, de az ügyeletesnek át voltam adva, és tényleg semmi bajom nem esett.

"Aadrtta, aadrtta, aadrtta, tadrdrdajla.... aadrtta, aadrtta"- szólt a zene egy zenés pult mögül, miközben tébláboltam, hogy teljen valahogy el a délelőtt, és a 'délután három'.
- Taves bachtalo!
- De unde esti?
- Din Transylvania. Ai fost pe acolo?
- Nu, n-am fost. Am fost in Turcia, in Italia, in Franca, de itthon szeretem a legjobban, Constancan. Itt van a családom: testvéreim, szüleim, jól megy a munkám, itthon a legjobb, itt a legszebbek az emberek,- megmutatta a testvére fényképét: sportos testalkatú "vagány csávó"- tetszik?
- Úgy ne! Te jobban tetszesz.
- Én, miért, én kövér vagyok.
- Igen, de neked van szíved.
- Eljönnél itt lakni, Konsztancán, lenne egy apartamented (lakásod), autód, minden egyéb!
- Nem! - nem rossz az ajánlat, de: NEM, nem az én világom ez a Fekete Tenger melletti kikötőváros.