A „ház”

       A tiszta szobából kifelé haladva a tér ugyancsak szent és „nem szent”, vagy kevésbé szent részekre bomlik. Az, egyszerűen csak, „ház”nak nevezett helyiségbe érkezünk. Ebben, az egyetlen szobában található: konyha, hálószoba, „nappali”. A berendezés körös-körbe ezen funkciók betöltését szolgálják. Ennek ellenére sem tűnik zsúfoltnak, vagy rendezetlennek. Központi helyen található az asztal, körülötte pad, székek, a falak mentén egy vagy két ágy, a tűzhely körűl konyhai előkészítéshez használt kisasztal, edénytároló szekrény, vagy tálas…   

  Ebben, a hétköznapokban használt lakótérben két terület ugyancsak „szentnek” nevezhető, az egyik az: asztal, a másik az: ágy.

         Az asztal ezért is kerül központi helyre. Mindig tisztának, rendezettnek kell lennie. Csak tiszta dolgokat szabad rátenni, nem szabad ráülni, rálépni. Vasárnap és „ülő ünnep”ek alkalmával külön abrosszal terítve, virággal díszítve.

  Az ágy(ak). Ugyancsak tiszta és rendezett, mindig megvetve, rajta díszpárnák, fölötte szentképek, családi mennyegzős kép, valamint a feszület- kissé a tiszta szoba szakralitását varázsolja a hétköznapokba.

  Az ágy általában észak-dél irányban, a nyugati fal mentén található, de, ha a szoba berendezése úgy kívánja, akkor kelet-nyugati fekvésű is lehet. Adódik ez a ház alaprajzából is, mivel a lakóházak falai az égtájak irányvonalát követik, keletre néző ablakokkal, ajtóval. Ezt tükrözi következő moldvai magyar imádság is:

Észak-déli tájolású ház és udvarbelső ( Székelyföld, Újtusnád, Romania)

         „Én felkelék szép piros hajnalba,

         Kimenék ajtóm eleibe,

         Feltekinték napkeletre,

         Hát ott vagyon fehér kőkápolna,

         Kűjjel arangyos, belől irgalmos…” (Pusztinai ima)

        

         Ellentétben a „tiszta” területekkel, kevésbé tiszta, sőt „mocskos” terület, a „ház fődjé”nek nevezett padló (1). Ez „lent” van, ezt lábbal „tapodják”, még, ha tisztán is van tartva, szentségtelen, tisztátalan területnek számít.

         A „házból” kilépve a tornácra vagy verandába érkezünk, aztán a küszöbön át ki, az udvarra. A küszöb ugyancsak jelentőséggel bíró terület, a bejövő vendég számára ez adja az első hírt a háziasszony gondosságáról, tisztaságáról: „A küszöb mondja meg, hogy milyen a háziasszony”.

                                                                                  Lejegyezte: Ábrahám Judit

(1)padló: deszkaborítás. Megj. a padlás Gyímes ill. Székelyföld vidékén a hijút, a tetőteret jelenti