"Gangesz vizéből egy kortyot inni... "

Bhagwad Gita kinchidadhita,
Gangajala lava kanyika pita,
Sakridapi yasya Murari samarcha,
Kriyate tasya Yamena na charcha.

Bhagavad Gítából kicsit is tanulni,
Gangesz vizéből egy kortyot inni,
Krishnához egyszer szívből fohászkodni,
Halál azzal nem fog vitába szállni!

( Sri Adi Shankaracharya, indiai filozófus, jógi és szent Bhaja Govindam c. verséből- saját fordítás)

Ha Shánkárácsárjá ezt mondja, akkor én biztos, hogy iszok a Gangesz vizéből- ő nem hazudik!
Úgy volt, hogy vagy Udaipurba, vagy Haridwarba megyünk a barátnőmmel, attól függően, hogy hová kapunk majd helyet az utazási irodában. Sehova se kaptunk, előre le kellett volna foglalnunk, legalább három nappal. Nem! Nem maradunk Delhiben, megyünk valamerre! Megyünk Haridwarba, én tudom, honnan indulnak a "nemluxus" buszok, biztosan találunk még egy éjszakai járatot, és hajnalban ott is vagyunk. Luxus járatot találtunk, csak már nem volt szabad fekvő hely benne, pedig egy ilyen luxus fekvő hely árát fizettették meg velünk.
Úgyis el akartam jönni a Kumb Mélára, a tizenkét évente megrendezett vallásos fesztiválra. Hajnalhasadás előtt megérkeztünk, a barátnőm nagyon kommunikatív, így rögtön, ahogy leszálltunk, barátaink akadtak, akik ugyancsak a fesztiválra jöttek, ugyanúgy szállást kerestek, mint "műk es". Deepak három napon keresztül utazott Bombayből idáig, csak azért, hogy megfürödhessen a Gangeszben. A családjával jött: a testvérei, a testvére gyereke, az anyja, és a nénje. Hozzájuk csapódtunk. Találtunk is olcsóbb szállást, de nem is feküdtünk le, hanem örvendeztünk ennek a spontán találkozásnak: teáztunk.
- Igen, megyek veletek reggel a folyóhoz, megnézem, hogyan folyik ez a szertartás, ha lehet!
- Persze, hogyne, gyere velünk, utána, délután mi már megyünk is vissza.

Gyönyörű volt a Gangesz a reggeli fényekben, a sok, színes ruhába öltözött fürdőzővel a partján, a szép Karcsú, színes templom tornyokkal. Olyan soka voltak az utcákon, hogy alig lehetett lépni. Elértük a fürdőző helyet, és ők neki is láttak a részleges levetkezéshez. Hoztak csere ruhát, mert t.i. itt ruhástól fürödnek. Nem szándékoztam megfürödni, hát nem is hoztam váltó ruhát, de nagyon bántam, amint elnéztem, hogy lebuknak a folyóba, aztán ázva-fázva ki, az akkor még hideg levegőre, és újból lemerülnek. De megkívántam! Nem csak azért, mert már vagy két hónapja nem ültem színültig vízben, hanem éreztem, hogy ez a fürdőzés átmos, áttisztítana.
"Belemegyek!" Nagyon hideg, de belemegyek! Magamra tekertem a széles radzsasztáni sálamot, egy blúzot magamon hagytam, nagy lélegzetet vettem, és lemerültem a szent folyóba. Az asszonyokkal együtt lubickoltunk egy kicsit, már nem is volt olyan hideg, fogtuk a korlátot, hogy el ne vigyen a víz, mert itt nagy volt a sodrása. "Aki megfürdik a Gageszben, annak a lelke megtisztul, és halála után magasabb szférákba kerül"- tanított Deepak. Odajött egy bráhmin (hindu pap), egyik kezében gyertyás-virágos tálikót tartott, a másikban szertartásosan mécsest forgatott körbe-körbe. Elő-mondta a szanszkrit nyelvű imát, amit nekem pontosan ugyanúgy meg kellett ismételnem. Hegyeztem a fülemet, hogy szépen vissza tudjam adni, de ha netán belevétettem, készségesen kijavított. Bár tanultam kevés szanszkritot, a szövegből egy mukkot sem értettem, ( lehet, hogy a dialektus miatt), annyit azért csak felfogtam, hogy ez tisztelgés lehet a nagy Gangesz anya előtt, aki Vishnu szent lábainál ered, a mennyek országából folyik alá, azért, hogy minket éltető vizével tápláljon. Recitálta a monoton szöveget:
- Mennyi teszel bele?- hirtelen megszakította az imát. Micsoda, jól hallom, hogy most a földi dolgokról beszélünk?
- Igen, igen, mennyit ajánlasz fel!- ja, és annak függvényében folytatja majd a vallásos szertartást- gondolom. Jó lesz nekem egy kisebbecske üdvözülés is, ne legyünk mindjárt az elsők!
- Csak ennyit?- méltatlankodott.
- Ez tőlem, higgye el, nagyon sok!
Megalkudtunk és folyt tovább az áhitat.

Jújj! A két nővér már megint összeveszett valamin, sőt most egy kisfiú is bekerült a veszekedési körzetbe, ugyanis meg merte kérni a tej árát, az öt rúpiát. Szokás, ugyanis, hogy tejet csorgatnak a folyóba. Egy kis, tizenkét éves gyerek árulta az áldozati tejet, kis poharakban kínálta, kezdetben azt hittem, teát osztogat.
- Meg ne próbáld még egyszer elkérni a pénzt! Már kifizettük az öt pohár tej árát!
- Néni, nem, nem fizették ki, csak négyet fizettek, elfelejtték!
- Hogy mersz ilyet mondani, te haszontalan!- már indult is felé, hogy megveri a gyereket. Így, rögtön a fürdőzés után ennyire összepiszkítani a lelket! A gyerek védelmére álltam, és odaadtam neki az öt rúpiát, csak ne legyen balhé. Szegény gyerek, itt árul naphosszat- és szegény asszony, akinek gond még egy ötöst kifizetni. 5 rúpia= 25 forint.