2010. április 10., szombat

Tavaszi csalánfőzelék

A csalán (Urtica dioica) kerítések tövében, erdő széleken növő, gyomnövény és gyógynövény (burján) . "A friss levelek reuma ellen jók teaként fogyasztva. Régi népi szokás a csallánlevéllel és ággal való "verés" is amit szintén reuma ellen ajánlanak. A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként... kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti."
A friss, zsenge tavaszi hajtást lecsipegetjük, forró, lobogó vízzel leöntjük, majd egy picit (kb. fél órát) állni hagyjuk. Tincsnként kivesszük a vízből, lecsepegtetjük, és deszka lapítón, nagy késsel jó apróra vagdaljuk. Olajat, pici vajat melegítünk az edényben, beletesszük az apróra vágott fokhagymát (3-4 cikk), vigyázva, hogy meg ne égjen, csak keveset pirítjuk lassú tűzön, majd hozzátesszük a csalánpépet, egy-egy keveset a csalán levéből, és csipetnyi sót. Megkavarjuk. Tejjel, liszttel, két kanál tejföllel "habarást" készítünk: a tejet csak lassan adagolva a liszthez, hogy csomós ne legyen, összekeverjük 4-5 kanál liszttel, majd az egészet állandó kavargatás mellett a csalánpéphez öntjük. Egy picit "összerottyan" és már kész is a tavaszi csalánfőzelék.
Ehetjük rizzsel, vagy puliszkával.




Évike! Ha csípi a kezedet a csihány, húzzál gumikeccsűt!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése