Tavaszi csalánfőzelék
A csalán (Urtica dioica) kerítések tövében, erdő széleken növő, gyomnövény és g
yógynövény (burján) . "A friss levelek reuma ellen jók teaként fogyasztva. Régi népi szokás a csallánlevéllel és ággal való "verés" is amit szintén reuma ellen ajánlanak. A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként... kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti."A friss, zsenge tavaszi hajtást lecsipegetjük, forró, lobogó vízzel leöntjük, majd egy picit (kb. fél órát) állni hagyjuk. Tincsnként kivesszük a vízből, lecsepegtetjük, és deszka lapítón, nagy késsel jó apróra vagdaljuk. Olajat, pici vajat melegítünk az edényben, beletesszük az apróra vágott fokhagymát (3-4 cikk), vigyázva, hogy meg ne égjen, csak keveset pirítjuk lassú tűzön, majd
hozzátesszük a csalánpépet, egy-egy keveset a csalán levéből, és csipetnyi sót. Megkavarjuk. Tejjel, liszttel, két kanál tejföllel "habarást" készítünk: a tejet csak lassan adagolva a liszthez, hogy csomós ne legyen, összekeverjük 4-5 kanál liszttel, majd az egészet állandó kavargatás mellett a csalánpéphez öntjük. Egy picit "összerottyan" és már kész is a tavaszi csalánfőzelék.Ehetjük rizzsel, vagy puliszkával.
Évike! Ha csípi a kezedet a csihány, húzzál gumikeccsűt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése