... Vettem a hátizsákomat, és elindultam be, a kedvenc városrészem felé, a Szultánahmetbe. Menet bementem egy-két mecsetbe: szeretem, mert igazi áhítatot lehet érezni, főleg, ha nincsenek turisták...
- Milyen vallású?
- Keresztény, katolikus.
- Önök Jézust, mi Mohamedet tartjuk prófétának.
- Nem, Jézus Isten fia, Mohamedet, pedig mi is prófétának tartjuk.- mondtam én
- Ha ilyen nagyon szereted, talán át is térhetnél a muzulmán hitre.
- Miért lenne rá szükség, "Allah bir". - próbáltam megmagyarázni törökül, hogy: Egy az Isten.
- Igen.- teljesen egyetértettünk.
Megyek tovább, kissé elfáradtam a hátizsákommal, betérek egy udvarra, valami könyvtár udvara lehetett, veretes kőépületek, zöld bokrok, futó növények, kert közepén kút, s egy kis kőpad. Leülök. Leteszem a zsákom, nézem az utcán járó-kelő embereket. Mellettem, kicsit odébbacska egy öregebb, értelmiségi kinézetű ember ült, valahogy szóba elegyedtünk. Szó szót követett, amikor megkérdezte, mivel foglalkozom:
- Főképp magyar népzenével, és néptánccal, de mellette több mindent tanulok.
- Oh, Béla Bartók is járt gyűjteni Török országba, összehasonlította a magyar, és török népzenét.
Ez tényleg nagyon művelt ember, folyékonyan beszél angolul:
- Mi az ön foglalkozása?
- Matematika tanár vagyok az egyetemen.
- Mit szokott szabadidejében csinálni? Zenét hallgat?
- Igen, nagyon szeretem a szufi zenét,... nemrég kezdtem el yoga órákra járni.
- Milyen típusú yogát tanul?
- Viniyoga, csak az a baj, hogy most kezdtük el tanulni a "nap- üdvözlést", és elfáradok benne. Az órán megcsináljuk ötször-hatszor egymás után, de a szívem nem bírja.
- Hát akkor csak addig csinálja, amíg jólesik. A többi ászanát is gyorsan csinálják egymás után? Igen, eléggé gyorsan.
- Az baj.
- Te is tanultál yogát?
- Igen, egy kicsit.
- Talán mutathatnál nekem egy-két ászanát
- Nagyon szívesen, de most szoknyában vagyok.
- A mai nap ráérnél, meghívlak hozzám, taníthatnál ászanákat, légzőgyakorlatot.
- Rendben, lesz rá időm.
- Ha ráérsz, mehetnénk most, egyből, majd utána keresel szállót.
- Igen, ez így jobb lesz nekem is.
Elindultunk.
- Éhes vagy? Meghívlak egy ebédre!
- Köszönöm, most nem vagyok éhes!
Felmentünk taxival a Taxim negyedbe, mert ott lakott, fenn, a negyedik emeleten egy hatalmas nagy lakásban. Csak úgy álmélkodtam, mekkora luxus: 3-4 szoba, két fürdőszoba, egy nagy konyha, ízlésesen berendezve, egyszerűen, nem túl sok kellékkel; natúr fa bútorok, fapadló, rajta magyar rakottas mintájára emlékeztető futószőnyeg,... erkély, az erkélyről a Boszporuszra néző látkép (nagyon hasonló a budapestihez).
- Frissen facsart gyümölcslével megkínálhatlak?
- Igen, köszönöm.- azonkívül szőlővel, bordópiros ropogós cseresznyével, kávéval, csokival kínált.
Mutattam néhány ászanát, légző gyakorlatot, aztán a végén "shavasanat".
- Egészen felfrissültem! A relaxáció alatt nem tudom hol voltam? Azt hiszem belealudtam.
- Igen, belealudtál egy kicsit, de azért itt voltál, legalábbis a tested itt volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése