1. "... a színpad feldíszítve virágokkal, szent képekkel,..." középen a guru, vagyis a tanító képe, valamint Krishna és Radha képei (Krishna bambusz fuvolán játszik.)
2. "A színpadon több tagú zenekar, pacsirtahangú énekesnővel. Hindusztáni klasszikus zenét játszottak (szent énekeket), tabla, harmónium, kis-csengő kíséretében."
Már több (ötödik) napja Indiában voltam, és még mindig nem találkoztam töméntelen mennyiségű zenével, pedig hát India híres a zenei kultúrájáról,... azt vártam volna, hogy zenével kelek, zenével fekszem. "Ha', ott a távolban szól a zene! Irány, nagyon gyorsan, amíg még elhallgatnának, és elmennének lefeküdni aludni!" Alig tudtam kivárni, amíg házigazdám felhúzza a cipőjét (mert cipőben járnak ők is) : "Gyerünk, gyorsan a zene irányába!" A lenti kapuig sikerült eljutni, de itt egy nagy akadály gördült elénk: a kapu be volt zárva.
- Másszunk át? Mi lesz, ha a társas ház lakói, vagy valaki meglátja, amint a kerítésen ki- meg bemászkálunk? Mégsem nézne jól ki!- töprenkedett magában a házigazdám- Kérjük meg a gondnokot, hogy nyissa ki!
- Hová akarnak menni, hölgyem, uram?
- Zenei koncertre.
- Ebben az időben, én nyolc órakor zárom a kaput, de most, az önök kedvéért kinyítom.
Fél órát gyalogoltunk, még mindig nem értünk el a koncert helyére, csak újabb fél órai keresgélés után: egy nagy sátor, színpad feldíszítve virágokkal, szent képekkel, a közönség lenn, a földön ült, külön a nők, külön a férfiak társasága, bár voltak székek is. Mihelyst beléptünk, rögtön hoztak nekünk is kettőt, tiszteletük, vendégszeretetük jeleként, bár jobban szeretek én is a földön kuporogni. A színpadon több tagú zenekar, pacsirtahangú énekesnővel. Hindusztáni klasszikus zenét játszottak (szent énekeket), tabla, harmónium, kis-csengő kíséretében.
"Hogy bír ez az énekesnő ilyen magas hangon, ilyen hangerővel, ilyen hosszasan énekelni?- ámuldoztam magamban,- S ez a pontos ritmus kíséret...- alig tudtam ülve maradni, kár, hogy hozták a széket, mert erre táncolni kell!" Mintha csak a gondolataimban olvastak volna, hát állítanak fel táncolni az asszonyok, és járják ők is, s túl felől a férfiak is. Közben nem győztem az énekes tehetségét csodálni "Nehogy valaki megtudja, hogy tanultam én is klasszikus indiai éneket, igaz, hogy más stílust, de az úgyis itt a nullával lenne egyenlő, erről jobb, ha hallgatunk."
- Hölgyem, kérem jöjjön fel a színpadra!
Hátra néztem, kihez beszél, de nem volt senki mögöttem, kénytelen voltam elhinni, hogy hozzám. Megfogta a kezemet a nő, akivel táncoltam, és felvezetett a színpadra. Illemtudóan én is levettem a cipőmet, kezemmel megérintettem a színpad földjét, majd a szemem,... a zenészek is csodálkoztak, mit kereshetek én ott, talán megijedtek, hogy a kenyerüket veszem el?
- Muszáj elénekelned azt az éneket, amit a tegnap a zene órán mutattál!- mondta a hölgy, miután bemutatott a közönségnek, a nyakamba akasztott egy sárga virágfüzért, és otthagyott- prédának, úgy éreztem. Erőt vettem magamon és elénekeltem a "Ganésa pancsaratnam"-ot, a különböző rágákban komponált, öt versszakos, Ganésához, az Elefántfejű Istenhez írt éneket.
(merthogy- szavamat ne felejtsem- a nap folyamán beosontam egy klasszikus zenei ének órára, ott, a társasházban, ahol laktam, onnan ismert a hölgy, aki felhívott a színpadra)
"Nagyon rosszul sikerült! Biztos jól kiröhögnek most engem az indiaiak, valahogy csak túlélem, nem én tettem magam a színpadra..."
Mikor lementem, hát ölelnek, lelkendeznek... "biztos nem hallották, milyen csapni való" ... aztán folyt az ünnepség: a zene és a tánc tovább.
1. Miss Mangal S. Deshmukh (Wardha)
Zene tanár, zeneszerző (Ézak-Indiai klasszikus zene), több, mint kétszáz saját szerzeménye van, ezeket (is) tanítja tanítványainak
"(merthogy- szavamat ne felejtsem- a nap folyamán beosontam egy klasszikus zenei ének órára, ott, a társasházban, ahol laktam...)"
2-3. Idős nénik társasága a zenei rendezvényen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése