Akkoracska tükör volt a szobában, mint egy közepes méretű fénykép, a széleinél bekúszó rozsdafoltokkal.
Szinte most is hallom nagyanyám szavait:
"- Ne nézegesd magad annyit a tükörbe' !"
Oda, a padra, az ablakpárkányhoz szoktam "felkuporodni", ahol volt nagyapámnak ez a "borotválkozó tükre". Az én nagyanyám tényleg nagyon ritkán nézte meg magát, nagyapám egyáltalán nem, csak, ha borotválkozott, akkor is, hogy meg ne vágja magát- én ehhez képest elég gyakran. Volt, amikor hiúságból, volt, amikor azért, hogy valahogy kibéküljek ezzel az arccal, ami nekem adatott: gyerek voltam.
Aztán később megértettem nagyanyám intelmeit: egyrészt attól óvott, hogy ne alakuljon ki bennem a hiúság (bűne), másrészt arra tanított, hogy ne azonosítsam magam a külsőmmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése